A sarokban piros szkájhuzattal bevont kanapé csábít kényelmes időzésre. Csak közelebbről jöhetünk rá arra, hogy ez a modern bútordarab egy Trabant kiszerelt hátsó üléséből jött létre. A további mobilitást a gumikerekek garantálják, az összkomfortot pedig – az eleve beépített hamuzók mellett – a külső oldalakra applikált fém asztallapok fokozzák, kör alakban kimetszett pohártartó üreggel.
A rendszer jelképévé vált NDK-népautó belseje nem öncélúan áll Regős István január közepéig nyitva tartó tárlatán, hanem a tévézést szolgálja. Legalábbis áttételesen, ugyanis vele szemben egy iskolatábla-állványra erősítette a „papírjaguár” szélvédőjét – mint afféle képernyőt –, amelynek keretét az eredeti műszerfal biztosítja, a visszapillantó tükörrel együtt. Ám az áttetsző üveg helyén festmény függ – akárcsak egy nonstop tévéműsor kimerevített filmkockája – egy keresztben áthaladó vonatról, pöfögő gőzmozdonnyal és kivilágított vagonablakokkal a sötét éjszakában. A privát enteriőr ezzel még korántsem teljes, mert a házimozirészleg intimitását egy hármas osztatú spanyolfal-festmény teszi meghittebbé – ritmikusan ismétlődő absztrakt mustrasorokkal, amelyekről a figyelmes szemlélő egyhamar kiderítheti, hogy ezek fekete alapon egyforma fekete autók felülnézetből, fehér reflektorsugarakkal és vöröslő stoplámpákkal.
A Raiffeisen Bank Akadémia utcai galériájában ez csak a közmondásos kivétel, ami erősíti azt a bizonyos szabályt. A kamaratárlaton természetesen képek is sorjáznak, de azért ezek sem teljesen szabályosak. A reformkori fővárost idéző festménysorozat egyik darabja például – témájához illően – eleve ferdén szabott: A Dunánál címmel a várbéli siklót örökítette meg a vásznon akrillal, profilból, és innen támadt a három, lépcsőzetesen egybeépített kupé adekvát „tálalásának” ötlete. A budapesti gyermekkor fölötti nosztalgiázást továbbra is iróniába rejti, amikor a Haladási irányok című kompozícióján a műemléki jellegű Alagút bejáratát modern jelzőtáblákkal és lámpákkal kombinálja, míg az Hommage à Klösz György elnevezésű képén ugyanez a karakteres építmény pózol a harmonikaszerű fotóapparát őspéldánya előtt. A Szabadság híd turulmadaras, csipkeszerű sziluettjén a neonfények füzére ufókká homályosul a sötét alapon, akárcsak az Éjféli járat kivilágított sárga villamosa, amely mintha a sötét űrben lebegne, egy bisztró és egy eszpresszó felirata között. Az Árvízió az első tévékészülék ma már meghatóan divatjamúlt képernyőjére vetíti a 2002-es dunai árhullámot, miközben a felirat és az ablakokig elöntött ház mellett himbálózó csónak az 1838-as „nagy árvízre” utal.
A leglíraibb számomra a Holdfogyatkozás Aquincumban idei keltezésű kompozíciója, az óbudai műemlék gyár gyönyörű, klasszicizáló oszlopsorával, előtérben egy óriásira kinagyított izzóval, körülötte a növényzet és az égbolt apró csúcsfényeinek tengerével, háttérben pedig a sötéten ásító holdkorong fénykoszorújával.
Wagner István