A pest-budai Giergl-Györgyi-Gelley család szerteágazó rokonságát és egymást váltó művésznemzedékeit követi nyomon – a XVIII. század elejétől napjainkig – a Budapesti Történeti Múzeum legújabb tárlata. Kártyagyártó, ötvös és üvegműves, festőművész és építész műveiben gyönyörködhetünk január 20-áig. E művek nemcsak a polgárság hétköznapjait és ünnepeit tették szebbé, hanem a polgári enteriőrök mellett Budapest arculatát is meghatározták.
Talán a legismertebb családtag Györgyi-Giergl Alajos festőművész. Eleinte Pesten Pesky József oktatta a szakma alapjaira, majd az 1840-es években a bécsi képzőművészeti akadémián tanult piktúrát. 1845-től rendszeresen szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain. Pályafutása kezdetén romantikus zsánerjeleneteket komponált (A megsebesült betyár, Üldözött vadorzók, A meglepett udvarló), később viszont korának egyik legkedveltebb portretistájává vált. Legjobb életképeit éppúgy a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, mint legsikerültebb portréit, amelyek közül a Szabadban ülő nő említendő elsőként, akárcsak Deák Szidónia sokat reprodukált mellképe. A magyar arisztokrácia tagjai közül az Andrássy, Czóbel, Dőry, Forgách, Károlyi vagy Lónyay család kézről kézre adta vidéki birtokain, a korszak élvonalbeli politikusai közül pedig Széchenyi Istvánt vagy az osztrák–magyar kiegyezést előkészítő Deák Ferencet éppúgy megörökítette, mint nemzeti operairodalmunk atyját, Erkel Ferencet. Pályázaton nyert lehetőséget arra, hogy tehetségét egyházművészeti téren is kipróbálhassa: a Madonnát gyermekével ábrázoló oltárképe ma is látható a pesti Bazilika egyik mellékkápolnájában.
A híres bécsi üveggyáros-dinasztia, a Lobmeyer família XIX. századi termékei osztrák árveréseken és régiségvásárokon manapság is rendkívül keresettek, akárcsak nálunk. Giergl Ignaz fia, Henrik miután Pesten 1851-ben üvegfestő-diplomát szerzett, ebben az osztrák manufaktúrában tökéletesítette tudását. A millenniumi tárlaton „csipkés” dísztárgyaival aratott sikert, míg a párizsi világkiállításon egyrészt magyaros, másrészt naturalisztikusan festett üvegzománcaival tűnt ki, amelyeket ráadásul dúsan aranyozott. A XIX. század második felében Giergl Carl és fiai, János és István kártyakészítő manufaktúrát vezetett, ahol egyebek között olyan – úri passziónak számító – tarokk-kártyákat is festettek, amelyek pest-budai híres épületeket ábrázoltak. Mintha előrevetítették volna a jövőt, mert az újabb nemzedékből kiváló építészek egész sora került ki, akik a korabeli sztárolt mesterek irodáiban dolgoztak. Giergl Henrik fia, Kálmán Berlinben tanult, eleinte Hauszmann Alajos műhelyében működött közre a New York Palota vagy a Kúria részlettervein, majd a Klotild-ikerpaloták egyes megoldásain és a Zeneakadémia épületén. A festőművész Györgyi Giergl Alajos fiai közül Györgyi Géza építész lett, aki Ybl Miklós és szintén Hauszmann részére dolgozott. Nevéhez fűződik a budavári királyi palota és a Műegyetem kivitelezése is. Testvére, Györgyi Kálmán az iparművészet terén jeleskedett mint a társulat igazgatója és a szakmai folyóirat szerkesztője, akárcsak fia, Györgyi Dénes mint a főiskola professzora, több világkiállítás magyar pavilonjának és a fővárosi Elektromos Művek épületének tervezője.
Wagner István