A művészeti életben is fontos szerepet vállaló magyarországi cégek élvonalába tartozó Volksbank legutóbb olyan magyar mestert mutatott be, aki ismertebb külföldön, mint itthon. A Jean-Georges Simon néven alkotó Simon György János (1894–1968) az első világháború végétől csak látogatóba járt haza, illetve képeit küldte rendszeresen magyar tárlatokra, de a második világháború után ez a kapcsolat is megszűnt. A művész Svájc, Itália és Franciaország után Angliát választotta lakóhelyéül.
A róla elnevezett harrogate-i művészeti alapítvány gondozza hagyatékát, azzal a szándékkal, hogy a szigetországban vagy Magyarországon állandó emlékmúzeumot hozzon létre. Ma a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria mellett több vidéki város múzeumának gyűjteményében vannak Simon-képek. A külföldiek mellett ezek az intézmények, valamint a privát műbarátok kölcsönözték a november végéig a Volksbank Istenhegyi úti galériájában látható kiállítás mintegy kilencven festményét és grafikáját.
Bretus Imre tárlatrendező méltán vont párhuzamot Simon György János és barátai – Czóbel, Rippl-Rónai, Szőnyi – életműve között, mivel az itt bemutatott festmények valóban hasonló vonulatot és kvalitást képviselnek. A korai, katonaruhás Önarcképet az első világháborúból korrekt konstruktivizmus jellemzi, az 1940-es Újságolvasó elrajzolt, pöttyös nyakkendős férfialakja viszont szinte bohócszerű. Azonos témájú, nem nagy időeltéréssel készült olajképei között is meglepő különbségeket fedezhetünk fel: 1920-ban kubista, összhatásában életvidám verziót mutatott a Tabán háztetőiről, tűzfalairól és kőkerítéseiről, három évvel később már szecessziósan dekoratívan ábrázolta a városrészt.
Wagner István