Bár az ötven maga tervezte ruhával az elmúlt fél évszázad női és férfidivatját idézi vissza a hetvenes éveiben járó iparművész – és ez önmagában is elismerésre méltó teljesítmény –, az az érzésem, hogy Mészáros Éva művészete a rendszerváltás óta teljesedett ki igazán. A hetvenes évek Malév-uniformisa lehetett az előjátéka annak, hogy a kilencvenes években sorra került ki a keze alól a rendőrség számára tervezett társasági öltözék vagy motorosviselet éppúgy, mint kormányőri mundér, a Bross részére pedig biztonsági őröknek tervezett munkaruha.
A Budapesti Történeti Múzeumban november 13-áig megtekinthető retrospektív tárlaton mégsem ez volt a leglátványosabb élmény a számomra, hanem az, ami a Barokk Udvarban körbejárható. A hármas csoportokba állított próbabábuk ugyanis a történelmi Magyarország legtávolabbi tájegységeinek népviseleteit idézik – ma is viselhető nagyestélyi eleganciává stilizálva. A háttér-információhoz tartozik, hogy Mészáros Éva 1991-ben kezdte el és máig sem hagyta abba a Modern Etnika elnevezésű, csoportos tárlatok sorozatát szervezni a magyar hagyományok alkalmazására a mindennapi vagy az ünnepi öltözködésben egyaránt. Önként vállalt kihívás ez saját maga számára, és megújulást jelenthet kollégáinak is a divattervezésben a szabásvonalak, alapanyagok vagy alkalmazott díszítések és mustrák terén. A látványos bemutatók kinőtték az országhatárt, eljutottak Bécsbe, Prágába, Barcelonába, Pozsonyba, Helsinkibe és Tokió után a balti államok fővárosaiba, végül a koronát – sajátos magyar kezdeményezésre – a világdivat nemzetközi centrumának számító Párizs tette fel.
A Budavári Palotában most a bőség zavarával küszködik a látogató, és azt sem tudja, hol kezdje avagy hol folytassa az ámulást-bámulást. Például 1993-ból való a tűzött mintás selyem meg pliszírozott organza kombinációjából született fekete menyecskeruha, szomszédságában szinte rikító, egy másik fekete tüll öltözék a matyó viselet színvilágával feldobva: az óriási, sokszínű szívek, levelek, margaréták és tulipánok applikációjával. Ám Mészáros Évának az ellenkező végletre is van konkrét javaslata: fehér tüll alapon fehér vászon mustra rátéttel, mégpedig csíki székely stílusban és fekete muszlin buggyos ujjakkal, széki kozsok motívumokkal és gyöngyvarrással. Egy nyersselyem kosztümöt viszont a kalotaszegi viselet méltóságteljes komolysága ihletett, míg a szürkés-drappos árnyalatokban tartott, háromrészes ruhák családja zalai lepedőszél-motívumokkal ékesített. A tavalyi termésből szűrrátétes ruhákat említhetünk kiragadott példaként: fehér nemez és fekete lakk vagy piros filc a fekete műbőr frappáns kontrasztjával.
Az iparművész szemmel láthatólag nem pihen a babérjain, újabb ötlettel rukkolt elő: a világszerte hódító retro-divat trendjéhez igazodva, Mondrian fantázianevű modellje a hatvanas éveket idézi op-artos és pop-artos mustráival, de nekem elsősorban a mi Vasarelynket juttatta eszembe. Legújabb javaslata a márkás hungarikum, a halasi vert csipkecsoda alkalmazása a magyarországi öltözködésben, mert nem titkolt vágyálma ismét divatba hozni nemcsak itthon, de világszerte is, ahogyan az a húszas-harmincas években már egyszer megtörtént.
Wagner István