Miután a Ludwig Múzeum átköltözött a Művészetek Palotájába, a Magyar Nemzeti Galéria kapta meg a Budavári Palota A épületét is. Ünnepélyes avatását június 24-én tartották, a frissen renovált szárny teljes első emeletét betöltő vendégkiállítás megnyitásával. A tárlat Luther korától a Bauhausig – nyolc fejezetben – foglalja össze Németország keleti felének félezer éves kultúráját és tudományát.
A reformációval és annak egész Európára kiterjedő utóhatásával indul a kiállítás: például az idősebb Lucas Cranach műhelyéből kikerült, közismert olajportrékkal Lutherről és feleségéről, az ugyancsak az 1520-as évekből a Gutenberg-galaxis forradalmi újításával, a nyomtatással sokszorosított röplapokkal és gazdagon illusztrált újtestamentumi fordításokkal. Aztán az úgynevezett Kunstkammer-divat tarkabarka világa tárul elénk, drágaságokkal és régiségekkel, valamint egzotikus ritkaságokkal: a természetben található koralloktól az elefántcsont agyaron át az afrikai törzsek folklórjáig, a tudományos eszközöktől a pompásan kimunkált páncélokig.
A barokk korban már szakszerűen csoportosított gyűjtemények gyarapították a királyi udvarok hírnevét, mint például Drezdában a máig látható Grünes Gewölbe, Erős Ágost meisseni porcelánmanufaktúrájának márkás remekeivel vagy Potsdamban Nagy Frigyes rokokó képgalériájával. A német klasszicizmus jelképeként a kiállítás plakátjára Anton von Maron 1768-as festményéről a Rómában élt Johann Joachim Winkelmann alakja került, aki az antik emlékhelyek főinspektora volt. A felvilágosodás periódusát a weimari udvar képviseli, Goethével, Schillerrel vagy éppen Liszt Ferenccel, akit Ernst Rietschel szobrászművész féldomborművén profilból örökítette meg. (A világhírű magyar alapította ott az Általános Német Zenei Egyesületet, lakóháza ma múzeumként látogatható és a helybéli zenei főiskola viseli a nevét.) A német romantikáról sem lehet szólni magyar vonatkozások nélkül, hiszen a nemzeti öntudatosodás jegyében restaurált Wartburg várában Moritz von Schwind 1857-es freskói a négyéves korától ott élt magyarországi Szent Erzsébet legendáját is megörökítik, Liszt pedig 1867-ben ott dirigálta róla szóló oratóriumát.
A frappáns záróakkord a modern művészeté, az 1905-től Drezdában működött Brücke-csoport expresszionista festményeitől és grafikáitól az 1919-es, weimari alapítású Bauhaus-mozgalomig, amely politikai nyomásra 1925-től Dessauba költözött. Egész falat tölt be Moholy-Nagy László hat nagyméretű, színes litográfiája – Konstrukciók összefoglaló címmel – az 1923-as Kestner-mappából, akit Walter Gropius mester épp abban az évben hívott meg tanárnak. Az európai hírű-rangú Marianne Brandt manapság ugyan rekordárakat ér el német földön rendezett vásárokon és árveréseken, de fémből készült tejszínes kannája, cukortartója és tálcája helyett szívesebben láttam volna most Budapesten Pap Gyula hasonló jellegű és azonos színvonalú Bauhaus-fémtárgyait.
Wagner István