A magyar kulturális turisták régóta ismerik a Felvidéken a kurucos nosztalgiát ébresztő „Krasznahorka büszke várát” éppúgy, mint a betléri kastély pompásan berendezett múzeumát. Most innen érkezett Magyarországra egy időszaki kiállítás, amely az Andrássy grófok generációról generációra átöröklődött gyűjtőszenvedélyéből nyújt ízelítőt. A tárlat a Budapesti Történeti Múzeum metszettárában augusztus 21-ig látható.
A kiállítás főszereplője Andrássy Dénes gróf (1835–1913), akinek édesapja, Andrássy IV. György alapozta meg a krasznahorkai alsóvárban létesített családi múzeumot. Az eredeti berendezés főként XVI–XVII. századi fegyvereket mutatott be. A familiáris intézményt továbbfejlesztette fia, aki a vár északnyugati részét és bástyáját 1903-tól, szeretett feleségének halála után Franciska grófné ereklyemúzeumává alakította át.
A kiállításon tudomást szerezhetünk arról, hogy a gróf a millenniumi ünnepségek idején nejéről elnevezett alapítványt létesített, hogy egy ásványtani, bányászati és kohászati múzeumot hozzon létre. Az építés szakmai hibái és az állomány szegényes volta miatt a múzeumot átmenetileg be kellett zárni, majd 1909-ben bányászati szakiskolát létesítettek benne, amely 1920-ban Ózdra költözött. (Az épületet egy évtizeddel ezelőtt felújították, azóta a rozsnyói bányászati múzeum működik benne.) Andrássy Dénes tetemes pénzadománnyal támogatta Kassán a Felső-magyarországi Múzeum építkezéseit is, majd a megnyitás után saját műtárgyaival gazdagította állományát. Krasznahorkaváralján a kor legmodernebb műszaki vívmányaival – tetővilágítással és vízgőzfűtésel – építtetett képtárat a külföldi utazásain, illetve müncheni tartózkodása alatt beszerzett festmények és szobrok méltó elhelyezésére, amely kezdettől fogva elnyerte a legnevesebb szakemberek elismerését. Ez csak fél évtizeden át működött, mert anyagát a gróf 1912-es végakaratában a budapesti Szépművészeti Múzeumra hagyta. Ebből most emlékeztetőül egyetlen példány függ a falon, Walter Firle A reggeli című zsánerjelenete, amelyet a művész olajjal festett falapra.
Most került először a raktárakból a közönség elé a tárlat anyagának több mint a fele. Ez leginkább a gróf saját kezű ceruzavázlataira, akvarelljeire, olajfestményeire vonatkozik, amelyekből mintegy százat láthatunk Budapesten. Ezek azt bizonyítják, hogy gyerekkorától szívesen és jól rajzolt, festegetett, majd ez irányú ismereteit – Bonnban folytatott jogi tanulmányai mellett – tökéletesítette és későbbi utazásain teljesítette ki. Az alkotó-műgyűjtő szívesen pártolt ösztöndíjakkal fiatal tehetségeket is.
Wagner István