"RUHASZOBROK" FŰZŐVEL VAGY ANÉLKÜL
Kínzóeszköznek is nevezhető alsónemű, a fűző a főszereplője az Egyetemi Könyvtár dísztermében augusztus végéig látható rendkívül érdekes ruhatörténeti tárlatnak. A már Shakespeare korában elterjedt ruhadarab a kezdetekben csak arisztokrata körökben hódított, de a későbbiekben a nemesség mellett a polgárság is átvette. Egy magára valamit is adó úrinő a XIX. században alkalmi fűzőkről is gondoskodott, mégpedig utazáshoz lazán szabályozható kapcsokkal, lovagláshoz erős nyersvászonból, tengeri fürdőhöz pánt nélkül, terhesség idején pedig bő szabásúról, gumiszalagokkal. Persze a férfiak sem maradhattak ki a sorból: a huszáruniformis éppúgy megkövetelte viselését, mint a főnemesi díszmagyar öltözet vagy a békés, polgári redingote. Az első világháború után azonban elszabadultak a női egyenjogúságért küzdő, harcos szüfrazsettek követelései, aminek nyomán a rövidre vágott bubifrizurával együtt a szoknya hossza is a térd felé haladt, és úgy tűnt, hogy örökre búcsút mondtak a hölgyek a fűzőnek. A retro-divathullámok hátán azonban ismét visszatér mindennapi életünkbe a fűző. Madonna már felsőruhaként viselte koncertjein, ezzel azonnali világhóbortot teremtve ebből az amúgy is tömény erotikát árasztó fehérneműből. Bár évszázadok óta nyílt titok, milyen egészségtelen a hatása, mégis úgy tűnik, sosem fog véglegesen kiveszni ez a kétségtelenül szexis ruhadarab…
FOTOGRAFIKUS SZTORIK A ZIKKURATBAN
A Nemzeti Színház Zikkurat Galériája modern architektúrájának különleges környezetéhez válogatta össze Eifert János fotóművész nonstop vetítésű diaporámáit és falra függesztett óriásfotóit Képnovellák című kamaratárlatára, amelyet szeptember 30-áig láthat a közönség. A hatvanas éveiben járó fotográfus több mint két évtizede készít rendszeresen diaporámákat (tematikusan összefüggő diapozitívekből kisebb-nagyobb sorozatot), fotóiból pedig "képnovelláknak" nevezett fotográfiai történeteket szerkeszt.
