A májusi főszezonban annyira összetorlódtak a budapesti árverések, hogy az aukciós házak szinte egy időben tartották licitálásaikat, olykor saját maguknak is ártva ezzel. Akik nem szerveztek erős pr-hadjáratot, azok bizony megérezték az általános kifáradást, a műtárgypiaci vásárlásra szánt források apadását – ez is magyarázza, hogy a Nagyházi Galéria május 15–17. közötti nagyárverésén a tételek alig több mint felét sikerült értékesíteni és rekordárak sem születtek.
Az első két napon, a régi mesterek, valamint a XIX–XX. századi festészet 608 tételéből 293 kelt el, közel félszázat ütöttek le millió felett. Megmaradt Kondor Béla 55 milliós triptichonja éppúgy, mint a XVII. századi elefántcsont Madonna 24 millióért, illetve Giovanni Paolo Pannini barokk párképe 14 millióért. A legmagasabb árat Derkovits Gyula Koncert (Folyóparton) című 1920-as vászna érte el, amely 3,2 milliós kikiáltási árról jutott 11 milliós leütésiig. Jan van Huchtenburg 1671-es Vadászatra induló társasága 9 milliós kezdő árán kelt el, több mint hatszorosára ment viszont fel Kádár Béla Spanyol város alakokkal című temperája (1,2 milliós elvárás után 7,5 millión ütötték le). A divatos gróf Batthyány Gyulától a tőle szokatlan Vízhordókért a 4,6 milliós alapárat adták meg; ugyanennyiért talált gazdára egy XVIII. századi nápolyi festő Átkelés a Jordánon elnevezésű panorámája, ám ez 2,2 millióról indult. Az angol Edward Theodore Compton 1891-es svájci látképéért 650 ezer forint helyett 4 milliót adott új tulajdonosa.
A harmadik napon a vegyes műtárgyak, bútorok és szőnyegek, valamint ezüstök és ékszerek 510 tételéből 289-et értékesítettek, tizenegyet hét számjegyű leütéssel. A Piantowszky-gyűjteményből való rendkívül dekoratív neorokokó vitrin bőven megduplázta kikiáltási árát: 2,8 millióról meg sem állott 5,7 millióig. Szenzációs sikert aratott egy vele azonos korú tölgyfa szekrényke: a gyöngyház- és teknőcpáncél-berakással díszített spanyol kisbútort 180 ezres kezdés után 5,5 millió forintért vihette el valaki. A XX. századi ékszercsomagért a 3 milliós kikiáltási árat adták meg (a 126 arany, platina, illetve ezüst ékszer között vegyesen voltak gyűrűk, kitűzők, nyakláncok és karkötők, ékkövekkel kirakva, 658,6 gramm összsúllyal). Egy antik római kétfülű cserépedény 2,2 millióról 2,8 millióig jutott, hasonló, de bronzból öntött japán társát a XIII. századból 1,6 milliós kezdő árán vitték el, egy 1704-es ónfedelű, füles habán kancsóért pedig 1,4 milliós elvárás után másfél milliót fizettek.
Wagner István