A százezres nagyságrendet tartották a XIX. és XX. századi festmények árai a Nagyházi Galéria március 27–28-i aukciójának első napján, ahol a 374 tételből 182 talált gazdára. A legtöbbet, 700 ezer forintot Neogrády László Téli alkony című vásznáért adta meg valaki, 280 ezres indítás után – nem kellett viszont senkinek a festő hasonló stílusú Téli erdője, amely 80 ezerről kezdte a licitet. A második helyezett Iványi-Grünwald Béla Lovasok tájban című élénk koloritú olajképe lett, amely 550 ezerről araszolt 600 ezerig. Félmillión ütötték le Molnár C. Pál mutatós Mátrai táját – ezt népszerűsítették a katalógus címoldalán is –, amelynek 200 ezerről sikerült idáig jutnia, az orosz Pavel Petrovics Csisztjakovnak tulajdonított Női portré pedig 180 ezerről kapaszkodott fel ugyanerre a szintre.
Az érdekesebb eredmények közé tartozik, hogy Domján József Kék madár című színes fametszetének árát 50 ezerről 420 ezerre verték fel; az 1956-ban emigrált művész az utóbbi években rendszeresen és sikeresen szerepel a német nyelvterület árverésein, idehaza pedig az év végén nyílt, kimondottan az ő hagyatékát ápoló budapesti galéria centenáriumi rendezvényei népszerűsítik. Neogrády Antal – Neogrády László apja – patakparton virágot szedő hölgyével lépdelt 320 ezer forintról 100 ezerrel magasabbra. (Összehasonlításul: az idősebb Neogrády a Dorotheum húsvéti salzburgi licitálására egész oldalas reprót kapott a katalógusban, amelyben hasonló témájú, illetve kvalitású képének becsértéke 3–4 ezer euró.)
Másnap a műtárgyárverés jótékonysági része száz-egynéhány tételének csak egynegyede maradt vissza. Az aukciót vezető Soóky Marietta a jó cél érdekében időnként lefelé vitte az árszintet, ha nem volt érdeklődés, és olykor épp ez hozta meg a kedvet a vetélkedéshez, ismét felfelé hajtva az árakat. Az aukció után saját ajánlatokat is lehetett tenni, akár az eredeti kikiáltási ár feléért. A csúcsot a Párizsban élő Sándorfi István állította be, amikor az Erdész-Makláry Galéria által felajánlott Szerelem fehérben című nőalakjának ára 60 ezerről 160 ezerig ért.
Ezt követően a vegyes műtárgyak 290 tételéből 169-et sikerült értékesíteni. A kétnapos aukció abszolút győztese egy XV–XVI. századi, tölgyfából faragott német láda lett, amelyet 2,8 millióra tartottak és 4,6 milliót ért új tulajdonosának. Egy XVIII. század végi emeletes holland írószekreter ára 1,6 millióról kétmillióig jutott. Miközben jóval olcsóbb társai sorra visszamaradtak vagy legfeljebb árukon cseréltek gazdát, egy 1880 körüli Zsolnay-kínáló hozta 600 ezres kikiáltási árát, csakúgy, mint az 550 ezren induló, 1772-ben Darócon készült mázas cserépkorsó. Izgalommal kísérték a teremben két telefonos licitáló elszánt vetélkedését, amellyel egy-egy dúsan dekorált itáliai ónmázas fajansz dísztálat 150 ezerről egyaránt 550 ezerig vertek fel. Hasonló meglepetést keltett egy az előbbiekhez hasonlóan ugyancsak a XIX. századból való hétrészes japán étkészlet, amely 80 ezerről meg sem állt 360 ezer forintig.
Wagner István