Kerek évfordulót ünnepel a műtárgypiaci körökben a vásárok vásárának is nevezett The European Fine Art Fair (TEFAF): pontosan két évtizede nyitotta meg először kapuit az eurókritériumok meghatározásának színhelyeként is sűrűn emlegetett holland kisvárosban, Maastrichtban. Elődje, az 1975 óta megrendezett Pictura Fine Art Fair a németalföldi festészet világviszonylatban legszínvonalasabb parádéjának indult, de aztán az 1988 óta a mai nevén ismert vásár kínálatában annyira előretörtek a modernek és a kortársak, hogy idén már kilenc országból negyven műkereskedőnek ez a fő profilja. A március 9-től 18-ig nyitva tartó rendezvényen összesen tizenöt országból 219 élvonalbeli galériás vonul fel a kiállítási központban – kétszer annyi, mint 1988-ban –, kínálatuk összértéke pedig meghaladja az egymilliárd dollárt (a kortárs ékszerek részlege nélkül számolva).
A választék skálája szinte az egész műkereskedelmi piac: ókori leletek és középkori kéziratok, nyugati falikárpitok és keleti szőnyegek, porcelán és ezüstnemű, óra és ékszer, festmény és grafika, szobor és antik bútor egyaránt bekerült a huszonnégy tagú zsűri által garantált kínálatba. Az árak és a részvételi díjak magasak, ami megmagyarázza, hogy a magyar műkereskedők mind ez ideig távol maradtak (ez nem jelenti azt, hogy látogatóként ne fordulnának meg a TEFAF-on rendszeresen magyar galériások, műgyűjtők vagy szakújságírók). A kiállítók törzsgárdájához egyelőre csak évtizedekkel ezelőtt külföldre került honfitársaink vagy gyermekeik tartoznak, akik nemzetközi viszonylatban is a legmagasabbra jutottak egy-egy speciális területen.
Ilyen például 1974-től a Tóth-Ikonen családi vállalkozás Amszterdamban, amely annak idején szinte hobbiból indult, de mára a XVI–XIX. századi orosz fa- és fémikonok egyik legtekintélyesebb szakértőjévé vált. Az alapítók fiai, Tóth Ferenc és ifj. Tóth József törzsközönséget fogad standján, melynek soraiban az évek óta rendszeresen visszatérő magánszemélyek mellett ott vannak rangos közgyűjtemények szakemberei is. Most a katalógusban egy különleges szépségű szenvedő Krisztust reprodukáltak, illetve a XVII. századi orosz faikonok sorából egy sokalakos, élénk kolorittal felvitt kompozíciót Mihály arkangyalról. Műkereskedelmi berkekben a baseli Bartha-galériát sem kell külön bemutatni: 1970-es alapítása óta a huszadik századi művészetre és dizájnra koncentrált, ezen belül is a konstruktivizmusra, a Bauhaus-mozgalomra, majd a két világháború közötti magyar avantgárdra is. Bartháék profiljába olyan latin-amerikai kortárs törekvések is beleférnek, mint az arte concreto-invencion vagy az arte madi (a katalógusban Joaquin Toros Garcia 1927-es festett fa reliefjét is reprodukálták). A második generációhoz tartozik a londoni Nagy Richárd (ő már nem beszél magyarul), aki 1980-ban alapította galériáját és 1984-től főleg Schiele, valamint Klimt grafikáit forgalmazza, de érdeklődésébe belefér a német expresszionizmus, az „új tárgyiasság” vagy a XIX. század végi szimbolisták (Odilon Redon, Fernand Khnopff) világa is.
A magyar műtárgyakat is forgalmazó külföldiek sorából az 1964-től működő müncheni Thomas galéria nemzetközi szinten is vezetőnek számít a klasszikus avantgárd területén. A Bauhaus és a Blauer Reiter vagy a Brücke-csoport keresett mesterei mellett a pop-art és a kortárs kategória tartozik profiljába, egyebek közt Victor Vasarely százhúsz példányban sokszorosított, szignált és számozott Zebra-sorozatából kínál fekete-fehér litográfiákat. Londonban az Annely Juda Fine Art a huszadik századi avantgárd mellett európai kortársakat is forgalmaz, 1980-ban jelentős egyéni tárlatot rendezett Moholy-Nagy László munkásságából. Mostani maastrichti standjuk sztárja is Moholy-Nagy, egy 1932-as datálású fél négyzetméteres gouache Konstrukcióval.
Wagner István