Korábbi szokásához híven eladással egybekötött kiállítással tölti ki a két árverési szezon közti téli szünetet a Belvedere Galéria: a március 2-ig nyitva tartó tárlaton a külföldön Sigismondo Kolos-Varyként ismert Kolozsváry Zsigmond művei láthatók. Az 1899-ben Bánffyhunyadon született művész 1926-ban vándorolt ki Franciaországba és 1983-ban hunyt el Svájcban, mozgalmas élet után. Az avantgárd mester a szobrászattól a grafikán át a bábművészetig több műfajban is tevékenykedett, de nálunk leginkább festőként ismert. A magyar közönség eddig csak kétszer találkozhatott nagyobb mennyiségben műveivel: 1972-ben a Párizsban alkotó Pierre Székellyel volt közös tárlata a Műcsarnokban, majd tíz évvel később a külföldön élő magyar származású képzőművészek seregszemléjén voltak láthatók képei ugyanitt. Szerepelt az Abigail Galéria tavaly nyári, ugyancsak a külföldön befutott magyar művészeket felvonultató tárlatán, és árveréseken is felbukkant olykor (például a Kieselbach Galériában). A mostani emlékkiállításon félszáznál több alkotás vonul fel – részben hazai, részben külföldi magántulajdonból –, ezek egy része eladó. A galériában árlistát is összeállítottak, de ez nem publikus, a képek mellett vagy a katalógusban sem szerepelnek összegek; a vásárlásokat bizalmi kérdésként kezelik, a végleges ár pedig kölcsönös megegyezés során alakul ki.
A legkorábbi műalkotás Kolos-Vary még budapesti főiskolásként festett kartonja, a Domboldal, 1923-ból, természethű, de már expresszionisztikus ecsetkezelésű látványnyal. Az 1948-as esztendő sokszorosított grafikai terméséből való a Mérnök irodaenteriőrje, illetve a Körző és a Könnycsepp rézkarcai, majd az ötvenes évek első felének képei következnek a Parkban, a Vezetékek vagy a Téli pillanat áttételesen felismerhető tájaival. A hatvanas éveket a líraian elvont kompozíciók jellemzik, a következő évtized viszont a mértani absztrakt periódusa, egyenes vonalakkal, körülhatárolt színfoltokkal. Az utolsó évek a kolorisztikai és kompozicionális letisztulás korszaka, lendületes ívekkel, finom tónusokkal (mint a Magány, a Labirintus vagy a Szürke szoba). A december eleje óta nyitva tartó tárlat népszerűségét mutatja, hogy noha a Belvedere internetes oldalára sem került fel, már az első hónap alatt elkelt az összes katalógus.
Wagner István