Négy nap alatt a félszázat is jóval meghaladta a millió feletti leütések száma a Nagyházi Galéria szezonzáró árverésén, összességében a felénél több tétel talált új gazdára – igaz, sokuk nem mozdult el kikiáltási áráról. December 5-én a régi mesterek és XIX. századi alkotók 270 tételéből 134 kelt el, ebből a ház hagyományaihoz illően harminc is milliós nagyságrendű leütési árat ért el. A legmagasabbra Johann Michael Rottmayr József és Putifárné című 1695-ös vászna jutott: 14 milliós kikiáltás után 19 milliónál koppant a kalapács. Egy ismeretlen toszkán festő 1510 körüli, A gyermek Jézus imádása című képe 8,5 millióért nem kelt el, a Tiziano Vecellio iskolájából származó női képmást 7 milliós kikiáltási árán ütötték le. Az Antonio Francesco Peruzzininek tulajdonított XVII. századi, árkádiai tájat ábrázoló képpáros árát 5,5 millióról 6-ra tornászták fel, id. Jan Josef Horemans XVIII. századi védett Mikulásünnepét 5 milliós alapárán adták el. Ugyanabból az időszakból való Franz Werner von Thamm papagájos gyümölcscsendélete, ezért a 2,8 milliós kikiáltási ár után csaknem a dupláját, 4,2 milliót is megadtak. Baumgartner Adolf Vágtató kozákjai 1,2 millió helyett 3,2 milliót értek meg valakinek.
Másnap még jobbra sikeredett az értékesítési ráta: a XX. századi művészek 318 tételéből 188-at értékesítettek, ezen belül tizenöt millió feletti leütés született. A várakozásoknak megfelelően Szinyei Merse Pál Sárguló lombokjáért fizettek a legtöbbet, megadva a 28 milliós kikiáltási árat. Kezdő árán, 8,5 millión kelt el mind Paál László 1872-es Domboldala, mind Szőnyi István 1936-os temperája, a Kaszakalapálók. Ugyancsak licitemelkedés nélkül szerezte meg valaki 7 millióért Munkácsy Mihály Léda a hattyúval című képét, 6,5 millióért Aba-Novák Vilmos Poros faluját, 5 millióért Scheiber Hugó védetté nyilvánított Dunai bárkáit. Perlrott Csaba Vilmos Falurészlete is licitlépcső nélkül kelt el 4,4 millióért, ugyanígy egyenként 4 milliót adtak Aba-Novák 1939-es tempera freskótervéért, illetve Mednyánszky László Aranyló fények című erdei tisztásáért.
Harmadnap a vegyes műtárgyak és bútorok közel félezer tételéből csaknem háromszáz elment, tucatnyi tétel végzett a milliós sávban. Sérült volta ellenére egy XVII. századi flamand gobelinért adták a legtöbbet, de ez sem mozdult a 4,8 milliós kikiáltási árról, mint ahogy a római császárkorból származó terrakotta Aphrodité-szobor is 3,4 milliós becsértékén kelt el. Licitálás után alakult ki egy 1750 körüli osztrák írószekreter 2,6 milliós leütési ára, 1,8 milliós elvárás után.
Az ezüstvasárnap előtti szombaton rendezték meg az ajándéknak is beillő ezüstök, ékszerek és varia műtárgyak licitálását, itt 394 tételből 201-et értékesítettek. Egy tömör aranygyűrű hegyikristály kővel 1,2-ről 1,4 millióra araszolt, ugyaneddig ért 1,1 milliós indítás után egy feltehetőleg francia bross 1920 tájáról, tizenegy briliánssal és közel félszáz apró gyémánttal kirakva. Egy XVII. század végi ezüst gyertyatartó Augsburgból, CR mesterjeggyel 1,1 milliós papírformáját hozta.
Wagner István