A héten kezdődik a szezonvégi hajrá a Nagyházi Galériánál: december 5-től négy napon át várják az érdeklődőket a Balaton utcában. Az első nap a régi mestereké (a XIX. századdal bezárólag), a második a XX. századi festőké. Harmadnap a vegyes műtárgyak és a bútorok kerülnek sorra, az ezüstvasárnap előtti szombaton pedig ezüstneműre lehet licitálni.
A legdrágább kép Szinyei Merse Pál Sárguló lombokja; az őszi parkrészlet 28 millió forinton kezd. Utána, épp feleennyiért, Johann Michael Rottmayr bibliai jelenete, a József és Putifárné következik 1695-ből. Egyenként 8,5 millión három képet indítanak: Paál László 1872 körül festett Domboldalonját, Szőnyi István 1936-os Kaszakalapálókját, illetve 1510-ből egy ismeretlen toszkán művész által olajjal fára festett képet, A gyermek Jézus imádását. A csaknem hatvan festményt felölelő millió fölötti sávból kiemelendő még Munkácsy Mihály 1880-ban készült képe, a Léda a hattyúval, amely éppúgy 7 millión kezd, mint a Tiziano Vecellio iskolájából való Női képmás kutyával. Aba Novák Vilmos Poros falu című vásznát 6,5 millióra taksálták, az Antonio Francesco Peruzzininek tulajdonított XVII. századi Árkádiai tájra – amely valójában egy ugyanabba a tételbe sorolt páros kép – 5,5 milliótól lehet licitálni. Alacsonyabb árfekvésű az a három mű, amelyet védetté nyilvánítottak (korlátozva kivitelüket): ötmillió a kikiáltási ára mind Scheiber Hugó Dunai bárkák című vásznának, mind a XVIII. századi németalföldi festő, id. Jan Josef Horemans Mikulásünnepének, míg a francia Edouard Charlemont Kalapos hölgye 1876-ból 2,2 millión startol.
A közel félezernyi műtárgy közül különös figyelmet érdemel egy XVII. századi nagyméretű flamand falikárpit – Ádám teremtését ábrázolja és 4,8 milliót kérnek érte –, de van a római császárkorból terrakotta Aphrodité-szobor is 3,4 millióért, illetve bronz Vénusz-plasztika 1,1 millióért. Az elmaradhatatlan habán edények közül megemlítendő egy dísztál TP monogrammal, 1738-as évszámmal (kikiáltási ára 1,2 millió), a népszerű francia kandallóórák 1880 körüli, tűzaranyozott bronzból való példányáért pedig (a hozzá tartozó gyertyatartópárral együtt) 1,7 milliót várnak. A XVIII. századi osztrák írószekretereket a másfél milliós sávban lehet megpályázni, de egy korabeli kétajtós ruhásszekrényért legalább 2,2 milliót várnak. A néprajzi részleg ismét széles skálát ölel fel a cserépedényektől az ikonokon át a fa- vagy csontfaragványokig, illetve a festett bútorokig, hiszen a háznak indulásától fogva egyik fő erőssége – a barokk piktúra mellett – az etnográfia. Lesz ismét távol-keleti egzotikum is porcelán használati és díszedényektől Buddha-szobrocskákig, s külön csoportot képeznek egy csak monogramjával jegyzett gyűjtő (Dr. P. Gy.)óngyűjteményének mérsékelt árakon elérhető darabjai.
A szombati „matiné” ezüstneműi közül kiemelkedik egy 1350 grammos augsburgi gyertyatartó az 1680–1696 közötti évekből, CR mesterjeggyel, puttófejekkel, gyümölcsökkel és virágokkal dekorálva, 1,1 millió forintért.
Wagner István