Az évad végi fáradtság jelei mutatkoztak a Nagyházi Galériánál a XIX–XX. századi festmények június 7-i licitálásán éppúgy, mint a következő két napon, a vegyes műtárgyak aukcióján. Az első napon 236 tételből 131 kelt el, a másodikon és harmadikon pedig 700-ból 470 talált új tulajdonosra. Bár ezek az arányok önmagukban nem rosszak, az ördög ezúttal is a részletekben rejlik: a millió feletti sávban sokkal több tétel maradt pártában, mint amennyi elkelt.
Pedig a kezdet biztató volt: Batári Ferenc gyűjteményéből Tibor Ernő kvalitásos nagyváradi városrészlete – amelyet a katalógus hátsó borítóján is reprodukáltak – 180 ezren indítva meg sem állt 800 ezer forintig, rögtön utána pedig Faragó Géza részben szecessziósan dekoratív Elegáns párja 160 ezerről egyenesen másfél milliós magasságba szárnyalt. Aztán megtorpant a lendület és a más tulajdonosoktól való kínálatban már csak kétmilliós indítási árát hozta Krisztus szenvedésének tizennégy stációja ismeretlen magyar mestertől, a XIX. századból. Alacsony, 260 ezres start után 800 ezerért kelt el a bizonyos gyűjtői körökben a Dorotheum árverésein is népszerű Henczné Deák Adrienne virágcsendélete, Scheiber Hugó szokatlanul impresszionisztikus Kikötője viszont 650 ezerről csak 700 ezerig araszolt. Szlávics László Égő áldozat a harmadik dimenziónak című szürrealista kompozíciója 600 ezres kikiáltási árán lelt új tulajdonosra.
A néprajz, ezüstnemű, óra és ékszer, bútor és szőnyeg, valamint vegyes műtárgy kategóriában 700 tételből 470 kelt el, de a milliós darabok itt se szerepeltek valami fényesen, mindössze kettő talált közülük gazdára: 1,6 milliós alapárán kelt el egy bécsi arany-ezüst melltű a XIX. század végéről, zafírral és briliánsokkal kirakva, egy aranyozott ezüstkupa árát pedig 850 ezerről másfél millióra verték fel (P. M. mesterjeggyel, alján „C. Bidner Anno 1667” felirattal). A Batári tulajdonából származó, 1870 körüli, gördesz csomózású kaukázusi Memling-Kazak szőnyegért 850 ezer forintot fizettek 220 ezres indítás után. Licitlépcső nélkül adtak tovább 850 ezerért egy 1840 körüli 2850 grammos londoni ezüst díszkancsót, illetve 700 ezerért az 1900 körüli osztrák fülbevalópárt két nagyobb és két kisebb briliánssal.
Wagner István