Gyertek velem! Kövessetek! – szólítja fel a közönséget Karvalits Ferenc, a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. elnöke a gyűjteményét bemutató kiállítás katalógusának előszavában. Nem lesz könnyű feladatuk azoknak, akik nyomába akarnak lépni: a negyvenes éveinek elején járó bankár mára olyan kollekciót hozott össze, amely számban és színvonalban egyaránt messze túlnő egy magánlakás falain. A szélesebb nyilvánosság most először ismerkedhet meg ennek egy részével: a válogatott képek június 22-ig láthatók a Vízivárosi Galériában. A látványos anyag alig egy évtized gyümölcse: a bankári pályát és a műgyűjtést szinte egyszerre kezdő Karvalits eleinte a kevésbé ismert, alacsonyabb árakon is hozzáférhető kortársakat vásárolta, a műtermekben aztán barátságok alakultak, fokozatosan bővülve a galériások körével is. Lassan visszafelé is haladt az idő: az Európai Iskola szentendrei mestereitől már Körner Éva művészettörténész hagyatékából szerzett be a gyűjtő néhány kisebb, számottevő művet. Így állt elő az a paradox helyzet, hogy ami a mostani bemutatón előre eltervezett kronológiai sorrendnek tűnik, az a valóságban pont fordítva alakult ki.
A szentendreiek közül Anna Margit Trombitás című vásznát vagy Korniss Dezső szitanyomatait említhetjük példaként, vagy akár Bálint Endre Képszonettek-ciklusát, esetleg Barcsay Jenő elvont Napsütését. Az alkotók időrendjében az Iparterv-generáció tagjai következnek: Bak Imre absztrakt konstruktivista olajkompozíciói, Nádler István művei (utóbbiak között egy egészen friss, Malevics emlékének adózó lendületes alkotás). A középnemzedék külföldön is ismert tagjai közül több művel is szerepel Mulasics László, El Kazovszkij, Fehér László (ő egy kontúrszoborral is), Szotyori László, majd a gyűjtő kortársai jönnek: Baranyai Levente, Eperjesi Ágnes, Hajdú Kinga. A sor folytatható egészen a legfiatalabbakig: iski Kocsis Tibortól Moizer Zsuzsáig szinte mindenki bekerült a kollekcióba azok közül, akiknek a munkáit az utóbbi években egyre nagyobb sikerrel viszik a külföldi kortárs művészeti vásárokra a magyar galériások. Ezeket az eseményeket egyébként maga Karvalits is rendszeresen látogatja – emeli ki a katalógust író Ébli Gábor, a magyar magángyűjtemények avatott ismerője –, így nem meglepő, hogy a gyűjtemény külföldi kortársakkal is gyarapodik, egyaránt akad benne holland vagy dél-koreai alkotás.
A sokszínű kollekciót összeválogató bankár példája valóban követésre méltó, nemcsak műgyűjtői, de – horribile dictu – akár befektetői szemszögből nézve is, hiszen a most közszemlére tett alkotások vélhetőleg csak növelték az értéküket – s nem is kis mértékben – a megvételük óta eltelt viszonylag rövid idő alatt.
Wagner István