Régi mesterek művei mellett XIX. és XX. századi festmények kerültek kalapács alá május 16–17-én a Nagyházi Galéria aukcióján, 18-án pedig a vegyes műtárgyakon, bútorokon és szőnyegeken volt a sor. Az első két napon 570 tételből 319 kelt el és ebből 28-at millió felett ütöttek le. A várakozásokkal ellentétben nem talált vevőre a legmagasabbra tartott tétel, Lotz Károly 19 millión indított allegorikus képpárja, akárcsak a nápolyi vagy flamand virágcsendélet-„ikrek”, 14 millióért. A pálmát Paál László 1875 körül festett borongós Nyírfaerdeje vitte el: az 1969 óta védett mű korábban kétszer szerepelt BÁV-aukción is, most 18 millióról ért 30 millióig. Tizenegymilliós alapárán kelt el egy ismeretlen (bajor vagy osztrák) szobrász Mária megkoronázása című fából faragott, aranyozott oltári reliefje 1500 tájáról, a harmadik legdrágább pedig a belga Boudewyns Vadászata lett; a XVII–XVIII. század fordulóján festett védett kép licitlépcső nélkül, 9,5 millióért talált új gazdára.
Munkácsy Lédáját az 1880-as évek végéről – amelyről egykori tanítványa, Rippl-Rónai József az ezredévi tárlaton járva feljegyezte, hogy „igen gyorsan és szépen festett kis kép” – becsértékén, 7 millióért adták tovább, akárcsak Vaszary Fák lemenő nap fényében című festményét 1890-ből (6,5 millió). Ferenczy Noémi ritkaságnak számító, Kaszás paraszt című gobelinje 6 millióért visszamaradt, Mészöly Géza életképének, az Almaárusoknak az árát viszont 1,8 millióról 5,5 millióig verték fel. Patkó Károly 1924-es Nagybányai bányászházaiért 1,2 millió helyett 4,6 milliót pengettek le, Koszta József oldott olajcsendélete 1930 tájáról pedig 3,6 millió helyett 4,2 milliót is megért új tulajdonosának.
Fordulatosan alakult az árverés harmadik napja is, amikor 374 vegyes műtárgyból 223-at értékesítettek. A legtöbbet, 2,6 milliót, egy 1840 körüli, kétszer másfél méteres, gördesz csomózású kaukázusi karacsop imaszőnyegért fizettek (1,9 milliós indítással), milliós társai viszont sorra visszamaradtak érdektelenség miatt. Hasonlóan vegyes képet mutattak a bútorok is: egy 1800 körüli magyar íróasztal 850 ezres kikiáltási árát felverték 1,2 millióig, de pártában maradt a korábban annyira keresett írószekreterek közül egy XVIII. század végéről való magyar példány 2,4 millióért, akárcsak korabeli osztrák szekrények sora, hasonló árfekvésben. Az időmérők közül egy 1800 körüli osztrák állóóráért 360 ezer helyett 650 ezret adtak, sok szép darab viszont visszamaradt. Egy 1800 körüli magyar szablyát ezüsttokjával 460 ezer helyett 1,1 millióért adtak tovább, akárcsak egy bizánci bronzamforát, 900 ezres kikiáltással. A Perszephoné elrablásával ékes római császárkori fehér márvány timpanonért viszont 2,2 millióról indítva 2,4 milliót fizettek.
Wagner István