Krimibe illő sorsa volt a Pávákat etető fiúnak, amelyet 1901-ben festett Vaszary János: a művet Budapesten az Árverési Csarnok 1933. októberi licitálásán látták utoljára, aztán hosszú évtizedekre nyoma veszett. Az olajkép Londonban, a Sotheby’s árverésén bukkant fel újra a hetvenes évek végén, ahol egy párizsi üzletember vette meg, majd eladta egy ott élő hazánkfiának. Ő 1986-ban bemutatta a festményt Budapesten a Magyar Nemzeti Galériának, majd visszavitte Párizsba, ahol még abban az évben ellopták tőle. Az Interpol hiába kereste 1998-ig, amikor ismét legutóbbi tulajdonosának ajánlották fel megvételre és most ő adta be a hányattatott sorsú művet a Belvedere Galériához, ahol 16 millió forintra értékelték. Ez a legmagasabb kikiáltási ár a ház május 27-i árverésén, ahol kétszázhúsz tételből mintegy kéttucatnyit indítanak a milliós sávban. A legdrágábbak között szerepel még Mattis-Teutsch János kései olajtemperája, a szokatlanul realisztikus Szász Madonna, 12 milliós kikiáltási áron, illetve Munkácsy Mihálynak egy nem kevésbé rendhagyó vászna, a Betyár a börtönben 1868-ból, amelyről a restaurálás során eltüntették a háttérben a korábbi reprókon még látható alakot (4,8 millió forint).
Orbán Dezső 1975 végén rendezett gyűjteményes kiállításán is bemutatták 1915-ös tájképét, A Duna Leányfalunált, amely most 3,8 millió forinton kezd. Egyenként 3,2 milliót kóstál Szász Endrétől egy méreteiben is rendhagyó Omár Chájjam-kompozíció laminált falemezen, akárcsak Czóbel Bélától egy jellegzetes gyümölcscsendélet. Ezúttal meglehetősen sok virágcsendélet is összejött: Vaszary János, Koszta József és Orbán Dezső alkotásai millió fölött indulnak, Bertalan Albert kompozíciója már csak 480 ezer forint – a százezres sávban aztán széles a választék.
