Bebizonyította létjogosultságát a közép- és kelet-európai országokra koncentráló bécsi kortárs művészeti vásár, az idén másodszor megrendezett viennaFair: az április 6–9. közötti mustra mind a művészek, mind a megjelentek számát tekintve felülmúlta az egy évvel korábbi – akkor is sikeres – eseményt. A tavalyi tízezer után idén már a tizenkétezret közelítette a látogatók száma, s az érdeklődők tíz százaléka érkezett Ausztrián kívülről.
A Budapestről meghívott négy galéria mindenképp profitált a megjelenésből. Szoboszlai János, az acb Galéria igazgatója – a kapcsolatépítési sikereken túl – eredményként említette a Mátrai Erik, Soós Nóra, Szűcs Attila náluk bemutatott műveivel kapcsolatos, még le nem zárult tárgyalásokat. (A vásári katalógusban Soós Nóra kompozíciója kapott egész oldalas reprót.) Pőcze Attila, a Vintage Galéria vezetője arról számolt be, hogy Lőrinczy György, Pinczehelyi Sándor, illetve Szabó Dezső munkáiból sikerült jó párat értékesíteni (a katalógusban Szabó Dezső szerepelt). Deák Erika nagy sikerként értékelte, hogy a stand bérleti díjának megtérülésén túlmenő bevételre tett szert: elkelt két-két kép Ghyczy Dénestől és Clemens Krausstól, egy akvarell Moizer Zsuzsától, valamint egy festmény Cseke Szilárdtól – a katalógusban ez szerepel –, ráadásul az összes alkotás komoly bécsi magángyűjteménybe került. Az osztrák–magyar Knoll Galéria budapesti filiáléjának munkatársa, Pilinger Erzsébet előrebocsátotta, hogy jó néhány alkotás megvásárlásáról még tárgyalnak; Birkás Ákostól egy nagyméretű olajképet és két kisebb akvarellt, illetve Nemes Csabától három festményt már a vásáron sikerült értékesíteni, az orosz–osztrák Brener & Schurz alkotópárostól pedig öt rajzot vásároltak meg.
Ami a magyar műveket kínáló külföldi galériásokat illeti: a ma is aktív kortársak közül a népes művészkörrel bíró grazi Artelier az amerikai Joseph Kosuthot is futtatja, a Bad Homburg-i Auden listáján Warhol, Rauschenberg vagy Lichtenstein mellett szerepelt Gál András is, akinek cím nélküli képeit egyenként 2600 euróért árusították. A berlini DNA galéria egy esztendeje vette fel lajstromába a Deák Erikánál ugyancsak megtalálható Ghyczy Dénest, akitől egy-egy művet 3300 euróért kínál. Az innsbrucki Klaus Thoman éppúgy Csörgő Attilát kedveli, mint Gregor Podnar Ljubljanában; a jó nevű szlovén galériás a Sperila Vortex című nagyméretű művet 8500 euróra tartotta.
Wagner István