Idén április 6–9. között 31. alkalommal rendezték meg az egykori hercegérseki rezidencián a rangos salzburgi régiségvásárt. Öt évszázad üvegművészete mellett porcelán és ezüstnemű éppúgy volt a kínálatban, mint polgári bútorok – barokktól szecessziósig –, illetve paraszti lakberendezési tárgyak. Festmények, szobrok folytatták a sort, az osztrák órásmesterek remekei mellett régi zeneszerszámok és tudományos műszerek is megjelentek.
Ilyenkor a máshonnan érkező műkereskedők is elsősorban a Salzburghoz kötődő műveket válogatják össze, a helybeliekről nem szólva. Erre volt példa most egy hársfából faragott Pieta a XV. század elejéről a Schauer galéria standján, Walter Moskat pedig egy kőszáli kecske szarvából készült salzburgi serleget kínált a XVIII. század első feléből. A salzburgi, illetve itteni témák által ihletett festők alkotásainak sorából Josef Mayburger XIX. századi panorámaképe említendő a Kunsthandel Runge standján a környező hegyekről; ahol egykor a festő állványa állt, ott ma a repülőtér van. A Budapestről Salzburgba települt Harta Alberttől egy virágcsendélet függött e galéria falán.
Ami a salzburgi húsvéti játékok nemzetközi közönségéhez szabott árakat illeti: a Schlapka standján 78 ezer euróért adták az 1825 körüli nápolyi csillárt, Patrick Kovács 28 ezret kért az 1905-ös Josef Hoffmann-íróasztalért. Egyaránt 22 ezer eurót kértek Kovacek standján Anton Kothgasser 1820-as bécsi üvegserlegéért, illetve a Galerie bei der Albertinánál egy 1900 tájáról való Loetz-vázáért. A helybeli Ilko galéria ritkaságnak számító 1875-ös Thonet hintaszékét 9500 euróért lehetett megszerezni.
Wagner István