Közleményben határolódott el a Magyar Műtárgy- és Régiségkereskedők Országos Szövetsége (MROSZ) március 30-án a Belvedere Galéria árverési gyakorlatától: „szakmai felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy az aukcióra kínált művek között a 2006. április 1. napján tartandó árverésen rendkívül jelentős kikiáltási áron a magyar festészet kiemelkedő alkotóinak tulajdonított hamisítványok szerepelnek”. Ezek után zsúfolásig megtelt a licitálás színhelye, ahol a galéria tulajdonosa, Forró Tamás közölte: névtelen feljelentés alapján aznap reggel a rendőrség lefoglalt öt képet, amelyekből kettőt később visszaadott. A benntartott Rippl-Rónai-művek közül a Piacon 1914-es, vegyes technikájú lapja korábban Makón címmel szerepelt a Blitz aukcióján, itt most 120 ezer forintról indították volna, az Utca című tusrajz kikiáltási árát 220 ezerre tették, míg a Fekete kontyos akt 1896-os datálású pasztelljét 3,8 millióra taksálták. Forró Tamás hozzáfűzte: ha a Belvedere Galéria valamiben téved, azért saját maga áll jót. Mindemellett visszavonta a galéria a nagybányai Gruber Béla olajképét, mert összetéveszthető anyaországi névrokonával, beadója visszavette Mednyánszky László Plostynk patak című 1905-ös olajképét, valamint Kernstok Károly Akt szabadban (Éva) című 1904-es vásznát. Ezek után 215 tételből 146 kelt el, ebből 26 egymillió forint fölötti leütési áron.
A licitálás előtt védetté nyilvánították Farkas István Párizsi nyáreste (Mediterrán nyáreste) című jelzés nélküli képét – a Magyar Nemzeti Galéria bírálata mellett S. Nagy Katalin szakértő véleményével és a művész fiának igazolásával –, mégis ez érte el a legmagasabb kikiáltási árat: 14 millióról startolt és 24 milliónál landolt. Munkácsy Mihály Nő a karszékben című, „M. de M.” jelzésű olajképe (precíz dokumentációval) 12 millióról lépdelt 17 millióra. Nemes Lampérth József Domboldalon című 1916-os, szignált munkája indult a legmagasabbról, 16 millióról és ennyiért is talált új tulajdonosára. Az árverés előzményei is közrejátszhattak abban, hogy Rippl Rónai József „Rónai” jelzésű, Csernitzky Mária által 1910–14 közöttire datált Wiesbadeni Kurhausa 6,5 millióról csak 8 millióig araszolt, az azonos szignójú Hölgyek enteriőrbent 6 milliós kikiáltási árán ütötték le (a mű a Kieselbach 2002-es tavaszi aukcióján is szerepelt). Hozta 7 milliós „papírformáját” Szinyei Merse Pál Hegyszakadék című tájképe, noha Bernáth Mária szerint nem jutott el a teljes befejezésig. Aba Novák Vilmos Poros falu (Törökkoppány) vásznát a művész unokája hitelesítette és 6,5 milliós kikiáltási árán cserélt gazdát, Farkas István Kávéházban című vászna ugyanennyiről 7 millióig jutott.
Az érdekességek közé tartozik, hogy Herrer Cézár 1905-ös, 180 ezerről induló Fejképét unokája kitartó párharcban csak 850 ezerért tudta megszerezni, Pátzay Pál Fürdés után című bronz kisplasztikája pedig 160 ezerről szaladt 700 ezerig. Orbán Dezsőtől a Házak absztrakt kompozícióját – amely tavalyelőtt a Sotheby’s londoni licitálásán is szerepelt –, valaki 1,6 milliós alapárán szerezte meg, míg Bertalan Albert modern műtermi csendélete olajban 360 ezres kikiáltás után 2,8 milliós leütéssel külföldre került.
Wagner István