Millennium Center-beli székhelyén mutatja be és ott is viszi kalapács alá kamaraárverése 246 tételét április 8-án az Abigail Galéria, követve az egyre terjedő példát mind a kamaraműfaj, mind a szombati időpont dolgában. A kínálat igen változatos a művek korát, technikáját, stílusát és témáját illetően egyaránt, közös vonásuk, hogy mindet viszonylag jutányos áron lehet megszerezni, neves mesterektől is.
A legmagasabbról, 180 ezer forintról Marosán Gyula temperával festett palettás önarcképe startol, ezt követi Czigány Dezső Szántóföld című könnyed akvarellje 140 ezerért. A dobogó harmadik fokán ketten osztoznak, egyenként 120 ezer forintos kikiáltási árakkal: Gyarmathy Tihamér filctollal rajzolt gömböket a térben, Schéner Mihály pedig olajjal festett asztali csendéletet gyümölcsökkel és virágcsokorral. Négyen startolnak 110 ezerről, eltérő technikájú, illetve stílusú művekkel: Bér Rudolf olajképen örökítette meg Tihanyt, ugyanígy készült Koppány Attila stilizált holokausztábrázolása, Frank Frigyes ceruza/akvarellben örökített meg egy varrónőt, Pechán József pedig szén- és tusrajzzal a húszas évek bárjelenetét.
A középmezőnyben is bőven akadnak nagy nevek, így például Kádár Béla női aktja tussal 85 ezerről indul, némi szerencsével pedig már 80 ezerért is megszerezhető Czóbel Béla barna krétával rajzolt női portréja vagy Országh Lili kilenc mezőre osztott kompozíciója. A két világháború közötti időszakból még ennél is alacsonyabban, egyenként 55 ezer forinton kezdenek rangos művészek alkotásai, mint Vaszary János Ezeregyéjszakája tussal, Márffy Ödön Akt őzzel című litográfiája akvarellel színezve avagy Aba Novák Vilmos rézkarca Savonaroláról. A külföldi karriert is befutó alkotók közül a Rómában letelepedett Amerigo Tot fésülködő nőről készült kőnyomatát ugyancsak 55 ezerre teszik az aukciós ház becsüsei, de a Franciaországban világhírnevet szerzettek közül Victor Vasarely Mozgások című elvont szitanyomatáért csak 46 ezret várnak, Nicolas Schöffer azonos technikájú Forgó idomaiért pedig 38 ezerrel is beérnék. A hazai kortárs szerzők közül nagyjából hasonló árfekvésben pályázhatunk Deim Pál Hárman című tusrajzára (50 ezer), a jobbára figurális Szabó Zoltántól szokatlan, elvont hasábokról komponált pasztelljére (46 ezer), ef. Zámbó István harsány és ironikus Ikon-akvarelljére (44 ezer), míg Konok Tamás fekete-fehér kontrasztokban tartott, mérnökien precíz és puritánul absztrakt szitanyomata mindössze 20 ezer forint.
Ennél már csak a négyezer forintos legalsó sáv lehet jutányosabb, olyan húzónévvel az élén, mint Borsos Miklós, akinek hidegtűvel sokszorosított, csoportos Jelenetét adják ennyiért, csakúgy, mint Cs. Pataj Mihály kisebb linómetszetciklusának vagy Aszódi Weil Erzsébet rézkarcsorozatának darabjait.
Wagner István