Az idei Rembrandt-év és reklámozott remekművei miatt már a nyitás előtti sajtónapon is a legtöbben a nagy németalföldi művész képei előtt tolongtak a március 10–19. közötti maastrichti vásáron. A helyszínen végre kiderült az 1661-es Jakab apostol korábban titkolt becsértéke is: 33 és 36 millió euró között kínálta a Salander-O’Reilly New Yorkból. Nem sokkal olcsóbb tőle a korai, 1633-as Fiatal férfi vörös zekében (27 millió euró) a maastrichti Noortman Master Painting standján. Kiváló minőségű Rembrandt-rézkarcokat hozott Majna-Frankfurtból Helmut H. Rumbler (ilyen az 1645-ös Menekülés Egyiptomból) és David Tunick New Yorkból, illetve a Gebruder Douwes Fine Art Amszterdamból (köztük a híres Golgota hármas keresztjét).
Pieter Jakobsz Olycan újabban Franz Halsnak tulajdonított portréját a David Koetser Gallery az előzetesen beharangozott 12,5 millió helyett végül is 10,5 millióért árusította. A firenzei Moretti galéria Canaletto különlegesen szép, 1740 körüli velencei vedutájáért kereken 11 milliót kért. Ezekhez képest alkalmi vételnek számított a vásáron először szereplő párizsi Eric Coatalem standján Simon Vouet Madonna a kisdeddel című festménye, alig 1,2 millió euróért. A híres meisseni J. J. Kaendler porcelánkészítő mester születésének 300. évfordulója alkalmából a New York-i Michele Beiny egy 1735-ös, nagyméretű madárpárt hozott Maastrichtba kereken 5 millióért, amelyet Erős Ágost szász választófejedelem rendelt drezdai japán pavilonjának dekorálására. Az antik ezüstneműre specializálódott Anthony Marks Londonból egy reprezentatív borhűtőedény-párost árusított 2,2 millióért, amelyet David Willaume tervezett 1711 körül és mivel egy évszázadig banki letétben őrizték, kifogástalan állapotban van. Sztárnak számított Jörn Günther hamburgi antikvárius standján 1250 tájáról egy háromkötetes párizsi latin biblia 173 iniciáléval, 3 millió euróért.
Az idén először nyitott látványosan a világ legnagyobb régiségvására a kortársak felé. Miként manapság világszerte tapasztalható, a rendkívüli erővel a nyugati piacokra törekvő oroszok és a hozzájuk mindjobban felzárkózó távol-keletiek egyre inkább kiszorítják a korábban legalább nyomokban jelen lévő közép-európai országokat. Az agresszív nyomulás elkerülhetetlen velejárójának tűnik egyelőre az a kísérő jelenség is, hogy nem mindig a kvalitás, inkább a kuriózum vagy az egzotikum számít. Mintha ezt tapasztalhattuk volna az egyébként rendkívül szigorú zsűrizésű TEFAF kortárs részlegén, pedig a hagyományos régiségek terén évtizedek óta őrzik a legmagasabb nívót. Persze, volt a húszas-harmincas évek avantgardjából Edward Munchtól is immár klasszikus modernné vált Tengerparti táj (a salzburgi Salis & Vertis standján 2,3 millióért) avagy másoknál Mondrian és Picasso, illetve Bacon és Koons. A francia dizájnt az ötvenes évekből Charlotte Perriand és Jean Prouvé képviselte az ipari formatervezésre szakosodott párizsi Downtown standján, egyenként másfél milliós árakkal. A tulajdonképpeni kortárs mezőnyben inkább a kommersz dominált.
Wagner István