Az eddiginél mintegy ezer négyzetméterrel nagyobb területen várja a látogatókat a világ minden tájáról a 2006-ban tizenkilencedik alkalommal megnyíló maastrichti művészeti kiállítás és vásár. A TEFAF (The European Fine Art Foundation) évente mintegy 75 ezer látogatót fogad a világ minden tájáról, miközben az eladók, illetve kiállítók köre idén jelentősen bővül: a március 10–19. közötti eseményre a tavalyinál 24-gyel többen, összesen 218-an jelentkeztek. A benevezett műkereskedők zöme továbbra is Európából, illetve Észak- és Dél-Amerikából érkezik, de egyre hangsúlyosabban van jelen Ázsia is, ami többek között az indiai plasztikák és ékszerek, a kínai porcelánok, valamint a perzsa szőnyegek kínálatában is megmutatkozik. A nyugati kultúrkörből viszont a kortárs piktúra, grafika és szobrászat spektruma szélesedett, a régiségek és vegyes műtárgyak kategóriájában pedig a szecessziós nosztalgiahullámhoz az art deco is felzárkózott. A törzsvendégnek számító híres külföldi magyar galériások közül most is ott lesz a bázeli Bartha, a londoni Nagy Richárd, valamint az amszterdami Tóth-Ikonen.
A világviszonylatban is egyik legrangosabbnak tartott régiségvásáron nem hiányozhatnak a világhírű remekművek sem. Mint arról már beszámoltunk (NAPI Gazdaság, 2006. január 23., 12. oldal ), egy magángyűjteményből ismét műkereskedelmi forgalomba kerül egy hat évtizede nem látott Rembrandt-festmény Jakab apostolról (árát egyelőre nem közölték). Legújabban pedig egy szenzációs felértékelődésről és egy nem kevésbé nagy port felvert visszaminősítésről (vagy legalábbis egyelőre vitatható szerzőségről) érkezett híradás. A sikersztori a következő: Leonard Koetser műkereskedő egy 1967-es londoni árverésen megszerezte Pieter Jacobsz Olycan haarlemi arisztokrata portréját, amelyet Frans Hals utáni kópiának tartottak. Az új tulajdonos meg volt győződve eredetiségéről, de minden bizonyítási kísérlete megtört Seymour Slive Hals-szakértő szigorú katalógusi nyilvántartásán, amely 1974-ben is másolatnak minősítette a festményt. Újabban viszont a Frans Hals Múzeum háromtagú szakértői gárdájának többéves művészettörténeti kutatásai és műszaki vizsgálatai minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy eredeti Hals-remekműről van szó. Az utólagos átfestések eltávolítása nyomán az öltözék is korhűnek bizonyult, keletkezését pedig 1629-re teszik (a három serfőzdével rendelkező Olycan hat éven át városának polgármestere is volt és a viselete erre utal). Most Leonard Koetser fia, David Koetser zürichi galerista kínálja eladásra a vásáron a frissen restaurált mellképet, 12,5 millió dollárért.
Az idei Rembrandt-év vesztesége viszont Anna Six-Wymer háromnegyed alakos képe: az Amszterdam polgármesterének, Jan Sixnek a feleségét ábrázoló, 1641-ből való, korábban egyértelműen Rembrandtnak tulajdonított mű megfestése óta a híres amszterdami Six-gyűjteményben rejtőzött és most kerül először a nyilvánosság elé. Az előzetes hírekkel ellentétben azonban egyelőre nem kínálják fel eladásra, mert az 1989-es híres RRP (Rembrandt Research Project) szerint nem jellemző a mesterre a ruházat, a szék és a kéz kivitelezése. Rembrandt tanítványai tudvalevően ténylegesen részt vettek az arcképek kivitelezésében is, így a szakértők most a műhelyéhez tartozó Ferdinand Bol munkájának tartják a kép oroszlánrészét. A technikai elemzések, valamint a restaurálás eddigi feltárásai szerint az arc és a főkötő megoldása a festményen nem jellemző Rembrandtra, az ő keze nyomát sejteti azonban a csipkés mandzsetta és a fodros körgallér. Amíg a vita le nem zárul, legfeljebb megtekinteni lehet a szóban forgó festményt, megvásárolni még nem.
Wagner István