Hat évvel ezelőtt látott napvilágot az első magyar szignószótár; jelentősen kibővített változatának közzétételét nemcsak az azóta eltelt idő indokolja, hanem a magyar műkereskedelmi piac átalakulása is – állítja a Don Péter–Lovas Dániel szerkesztőpáros, valamint a szakmai kontrollt biztosító Pogány Gábor. A forgalomba kerülő művészek köre egyrészt kiszélesedett a kismesterek felé, másrészt időben is jóval előbbre ugrott, a fiatalabb kortársak irányába. A harmadik trend pedig az, hogy az olajfestmények mellé az egyre szaporodó grafikai árverések jóvoltából a papírmunkák is felzárkóznak a kínálatban, ami pusztán technikai okokból is indokolja a szignótár bővítését.
A művészi jelzések és aláírások nyilvántartásának és közreadásának fontosságát egy régebbi és egy újabb esettel is példázhatjuk. A László Károly-gyűjtemény 1996-os műcsarnoki bemutatásán és a tárlatot kísérő katalógusban még Kmetty János műveként szerepelt az 1927 körül festett Gyárváros, ám valójában Klie Zoltán képe volt és a pár évvel későbbi árverésen már így is szerepelt. A szignó hamisítója kihasználta a két művész nevének és aláírásának hasonlóságát, hogy a kép értékét feljebb srófolja. A kiállítás rendezőit sikerült is megtéveszteni, de az aukciós ház szakértőit már nem. (Nem véletlenül szerepelnek azonos oldalon a különféle Klie- és Kmetty-szignóváltozatok az új kiadványban.)
A másik eset sokkal frissebb, ezért csak röviden emlékeztetünk a hamis Gulácsy-szignóval ellátott, ámde egyértelműen Csontvárytól való, aláírás nélküli Teniszező társaságra, amelynek értéke a hamisítás leleplezése után sokkal magasabbra ugorhatott Nagyháziék tavaly karácsonyi árverésén. A decoArt könyvek sorozatának első kiadványaként megjelenő mű szerzőinek eddigi tapasztalatai szerint az ilyen esetek miatt is egyelőre olyan a hazai közvélemény, hogy a biztos értékesítés reményében jobban örülnek egy kismesteri szignónak, mint egy jelentős alkotó aláírás nélküli művének. A Don–Lovas–Pogány: Új magyar szignótár továbbra is az árveréseken gyakran előforduló magyar festők és grafikusok válogatott aláírásaira, valamint kézjegyeire koncentrál elsősorban.
Wagner István