Magyar szempontból különösen érdekes volt a Dorotheum február 16-i XIX. századi festményaukciója: a Bécsben rendre felvezetett magyar vagy magyar kötődésű művészek alkotásai mellett elvétve felbukkanó képek is kalapács alá kerültek. Ritkaságnak számít például hazai és külföldi aukciókon egyaránt a Petőfi-portréiról ismertté vált Orlai Petrich Soma – a költő másodunokatestvére – egy-egy képe; most két alkotására is lehetett licitálni. A két, Pozsonyban festett, 1836-os datálású, tehát egészen fiatalkori olajkép közül az Ifjú hölgy tájkép előtt 2200–2500 euróról, míg a Fiatal nő tóparton, rózsával 2000–2300 euróról indult, mindkettő alsó határán kelt el.
Gyakoribb szereplője az ausztriai árveréseknek a Sopronban született és Bécsben elhunyt Steinacker Alfréd (művésznevén Derfla). Lóitatás a gémeskútnál című vászna most 1300–1500 eurós becsérték után 1100-ért kelt el, a Tanya a pusztán 1400–1600 eurós indításról alsó határán talált vevőre. Másik festménypárosából csak az Alföldi ötösfogatot adták el 500 euróért (1000–1400 eurós becsérték mellett). Áron alul, 900 euróért ütötték le Wiesenthal Ferenctől az Igáslovak etetését (1400–1800 euró helyett).
A felvidéki Kern Ármin sorozatban gyártott müncheni jelenetei szinte elmaradhatatlanok bizonyos osztrák, magyar és német aukciókról. Itt a Kártyavető cigánylány 1500–1800 euróról indult, de csak 900-at adtak érte, hagyatéki pecséttel is ellátott vászna egy magyar parasztgyerekről 2400–2600 euróért visszamaradt. Sokkal nagyobb sikert aratott a cicákra specializálódott Heyer Artúr, akitől a Macska három kölykével potom 1200–1500 euróról startolt és 5500 eurón ütötték le, a Macska csigával pedig 1800–2000 euróról 3600-ra ugratott.
A 247 tételes kínálatban érdekes volt még egy engedélyezett Munkácsy-másolat „Nádor S. 1904” szignóval és dátummal (Rekruták búcsúja a kocsmában), 1800–2000 eurós becsértéke után 2600-as leütési árat ért el.
Wagner István