Az osztrák fővárosban működő Collegium Hungaricum folytatja híres privát kollekciókat bemutató tárlatsorozatát: idén elsőként – az ottani román testvérintézettel karöltve – a Budapest, Bécs és Bukarest között ingázó Hunya Gábor tulajdonából került válogatás az érdeklődők elé, kortárs román és magyar művészek munkáiból. Hunya Gábor a hetvenes években földrajzi és közgazdasági tanulmányokat folytatott Budapesten, de már akkor is érdeklődött az esztétika és művészettörténet iránt. Amint anyagi lehetőségei megengedték, fővárosi műtermekben vásárolt műveket, ahol az alkotóktól is sokat tanult, de olyan szakemberek tanácsát is kikérte, mint Valkó Margit vagy Sasvári Edit, illetve a galériások közül Szalóky Károly és a bécsi-budapesti Hans Knoll. Hunya Gábor 1991 óta a bécsi nemzetközi gazdasági összehasonlító intézetben (WIIW) dolgozik, szakterülete mindenekelőtt Bulgária és Románia, így szakmai útjai során gazdagította kollekcióját román művekkel is.
Hunya gyűjteményéből a magyarok közül most például Birkás Ákos két képe látható: a korábban olajban festett absztrakt Fej, illetve az újabb, realisztikus Három arc akvarellben. Bukta Imrétől való négy, vegyes technikájú képe negyedszázadot ölel fel, El Kazovszkijtól pedig hét mű szerepel az utóbbi évtizedből, tintával, illetve olajjal készültek. A közgazdász egyik legkedvesebb művésze Ujházi Péter, akitől tucatnyi, vegyes technikával, víz- és olajfestékkel készült alkotást vitt most a nyilvánosság elé. Pinczehelyi Sándortól szitanyomatok szerepeltek a kilencvenes évekből, Nádler Istvántól egy korabeli reagálás az 1989-es temesvári véres eseményekre, végül Györffy Lászlótól és Záborszky Gábortól egy-egy újabb mű 2002-ből.
A kiállítási ciklus január 25-én érkezett újabb állomásához a bécsi magyar kulturális intézet UngArt Galériájában: a stuttgarti testvérintézménnyel együttműködve Thomas Lützenburger német üzletember kortárs magyar képzőművészeti válogatása került az osztrák fővárosba. Lützenburger, egy baden-württembergi ingatlancég tulajdonosa, 1987-ben kezdett gyűjteni az egész kelet- és közép-európai régióban, üzleti útjain szerzett magánkapcsolatai felhasználásával. A kollekció gerincét főleg a Magyarországon beszerzett alkotások adják. Nyugat-európai szemlélet szerint kortársnak számítanak még az olyan, közelmúltban elhunyt művészek is, mint jelen esetben a már klasszikussá vált avantgárd mesterek közül Bortnyik Sándor vagy Gyarmathy Tihamér, ám Thomas Lützenburger érdeklődését is elsősorban az élők és jelenleg is alkotók fejlődése vonja magára. Így az úgynevezett Iparterv-generációból – amely az akkori kultúrpolitika korlátai miatt hamarabb vált ismertté és sikeressé a német nyelvterületen, mint saját hazájában – Hencze Tamás, Nádler István vagy Lakner László szerepel munkáival. (Utóbbi éppen a kezdeti hazai nehézségek miatt telepedett le három évtizeddel ezelőtt Nyugat-Berlinben.) Nemzedéktársuk Klimó Károly is, aki a nyolcvanas évek óta az „új szenzibilitás” képviselőjeként szerepel gyakran osztrák és német földön. Az ötvenes éveiben járó Fehér László vagy Záborszky Gábor szintén régóta népszerű a műgyűjtők körében, nálunk és az országhatárokon túl egyaránt, a fiatalokat Benczúr Emese, valamint Lakner Antal munkái képviselik a Lützenburger-kollekcióban. A kiállítás február 24-ig tart és tervezik mindkét magángyűjtemény magyarországi bemutatását is.
Wagner István