Csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket az egynapos képaukció a Balaton utcában. A festmények, egyedi és sokszorosított grafikák 267 tételéből 118-at sikerült értékesíteni és hiába maximálták a kikiáltási árakat félmillió körül, a legnagyobb leütés is ezen a tájon történt.
Henczné Deák Adrienne vázába rakott bazsarózsacsokrának jót tett, hogy a meghívón sokszorosították. A Dorotheum árverésein is rendszeresen előforduló és tartós közönségsikernek örvendő virágspecialista vásznát 320 ezerről indították és kereken 600 ezer forintig meg sem állt. A legmagasabbról indított festmény, Tornai Gyula Imádkozó arab férfi című képe viszont éppúgy visszamaradt 550 ezerért, mint Pogány Gyula teátrális bibliai jelenete 460 ezer forintért. Hiába emelték ki a katalógus borítójára Iványi-Grünwald Béla festőien megoldott zsánerjelenetét, a Mulatozó társaságot, 440 ezerért éppúgy nem keltett érdeklődést, mint Victor Vasarely mappája tíz szitanyomattal az ötvenes évekből, 420 ezres kikiáltási áron.
A kínálatnak megfelelően alakulhatott úgy, hogy a licitáláson ezúttal továbbra is a vásárlók bizonyos körének ízlésvilága dominált az „alaptónus” nyomán. A leütési listán a második helyezett Pataky László cifraszűrös, birkaterelő Juhásza lett, amely 260 ezerről 420 ezerre lépdelt, a harmadik Neogrády László Téli tája, amely 160 ezerről jutott 400 ezerre; a szintén tőle, 360 ezren indított Virágzó fák már csak 20 ezerrel tudta növelni árát. Ugyancsak 380 ezret adtak Vadász Endre vegyes technikával festett finom hangulatú Tópartjáért, de ez 140 ezerről araszolt idáig. Szépen menetelt Jándi Dávid pasztell Bibliai jelenete is: 120 ezerről 300 ezerre ért fel. Olcsón, szinte licitlépcső nélkül keltek el képek rangos mesterektől is: Rudnay-akvarellek éppúgy, mint Mednyánszky-ceruzarajzok vagy kisplasztikák. Úgy tűnik, ezt az árverést a galéria és a műgyűjtők tábora is csak bemelegítésnek szánta a karácsonyi roham előtt.
Wagner István