Érdekes tapasztalatokkal szolgált a Belvedere Galéria legújabb kísérlete, amikor október 28-i kamaraárverésének mind a 229 tételét azonos, tízezer forintos kezdő árról indította. A 99 elkelt tételből 59-et ütöttek le ezen az áron, a többi licitlépcsőzésének eredményeképpen végül 1 265 000 forintos leütési összeget realizáltak. Az eseményeket negatívan befolyásolhatta az amúgy is szokatlan, péntek délutáni időpont, amely ráadásul a négynapos munkaszünet előestéjére esett.
A licitálók érdeklődését a jelek szerint nem a nagy nevek, hanem főleg a kedvenc témák befolyásolták. Az árlistavezető Fonyódi Pilgermayer Kálmán 1969-es Parasztudvara lett (34 ezer forint), amelyet olajjal festett kartonra. Aztán Simon Zs. jelzéssel Mediterrán falu következett 1943-ból, temperával falapon (32 ezerért), majd Mednyánszky jelzéssel a Vízparton című pasztell, kereken 30 ezres leütéssel. Egyenként 28 ezret ért meg új tulajdonosának Jancsek Antal olaj-karton Utcája (hátoldalán ajándékozási felirattal is hitelesítve), illetve Németh Miklós Asszony karosszékben című 1965-ös temperája. Az MCP jelzésű, Happy end (vagy Szerelem) elnevezésű ceruzarajzért 24 ezret fizettek.
A nagy nevekre térve: szinte bagóért lehetett – még vetélkedés esetén is – jó művekhez jutni. Csupán a tízezres alapértéken tallózva említjük meg például Rudnay Gyula és Szabó Vladimir rézkarcait, Amerigo Tot litográfiáját, Vaszary János több kőnyomatát is az 1910-es évek tájáról, Pór Bertalan ceruzarajzai közül a korai, 1918-as női portréját vagy későbbi, 1947-es alakját, Molnár C. Pál krétarajzát egy fiatal fiúról, Böhm Lipót (Poldi) tempera csendéletét, Szász Endre hidegtű-lapjait, Barcsay Jenő szitanyomatát és még hosszan folytathatnánk a felsorolást. Arról pedig jobb nem is szólni, hány élvonalbeli alkotó jól sikerült műve maradt pártában – az biztos, hogy ezúttal nem a galériás vagy a beadók, hanem elsősorban a vásárlók jártak jól.
Wagner István