Változatosan alakult Nagyháziék háromnapos árverése a múlt héten. Az első napon a szakmai körökben jól ismert, főleg néprajzi jellegű Weil-gyűjtemény elnyerte a licitálók bizalmát: a 274 tételből 227 elkelt. Másnap vegyes műtárgyak kerültek sorra, de itt 184-ből már csak 91 tételt értékesítettek, a harmadik napon a 323 festményből és grafikából 143 lelt új tulajdonosra. Épp fordítva alakultak a milliós sáv feletti leütések: az első napon ilyen nem volt, a másodikon öt tétel szökött ennél feljebb, a harmadik nap szintén, de magasabb összegekkel.
Weil József építész hagyatékából a legtöbbet egy osztrák ruhásszekrényért adtak, amelyet 1780 körül faragtak tömör diófából és 800 ezer forintos kikiáltási árán ütöttek le. Teljesületlenül maradt két milliós elvárás: Vaszary másolata Raffaello Folignói Madonnájáról talán monumentális mérete miatt maradt vissza másfél millióért, a
XVIII. századi osztrák írószekrény 2,4 milliós indítását pedig sokallották. Erre a sorsra jutott másnap hasonló társa is (3,2 milliós kikiáltási árral), akárcsak a XX. század eleji intarziás török játékasztal (2,4 millió) és számos szőnyeg. A milliós sikerek sorában egy XX. századi rózsaszín márványkandalló félmillióról ért a duplájára, egy olasz szobrász fehér márvány női figurája 2,2 millió helyett 2,6 milliót hozott. Egy 1900 körüli, majdnem ötször négy méteres perzsa Sultanabad szőnyeg hozta kétmilliós papírformáját, viszont egy feleakkora kaukázusi Sewan-Kazak társa 1870 tájáról 550 ezerről egészen 3,2 millióig baktatott.
A képaukción egyetlen milliós csalódás akadt: Koszta József parasztasszonya pártában maradt 1,9 millióért. A legtöbbet a katalógus címlapján kiemelt zsánerképért adták: Skuteczky Döme Rossz nyelvek című jelenete 1,8 milliós indításról 4,2 milliós leütést ért el. Ezt Mednyánszky László Derengő tája követte (1,2 millióról 4 milliós leütéssel). Skuteczky Velencei idillje szintén kapós volt, 2,4 millió helyett 3 millióért cserélt gazdát, Czóbel Béla színdús virágcsendélete 1,4 millió helyett kettőt is megért vevőjének. A másutt már tapasztalt szindróma itt is érezhető volt: a licitálók inkább adnak többet nagy nevek kevésbé jó műveiért, mint a kisebbek olcsón kínált, bár jól sikerült képeiért.
Wagner István