Az olaj árfolyama 2002 óta mintegy 45 százalékkal emelkedett, s a Katrina és Rita hurrikánok pusztítása előtt egy-másfél hónappal az olaj világpiaci ára elérte a hatvan dollárt. Az indokok egy része jól ismert: a folyamatosan bővülő kereslet és az ezzel lépést nem tartó kínálat, amely főleg a kínai és az indiai fogyasztás növekedése miatt ugrott meg. Csak Kínában évente kilencszázezer hordóval nőtt a napi fogyasztás az utóbbi években. Ilyen világpiaci környezetbe robbant be a két hurrikán augusztus, illetve szeptember végén. A pusztítás miatt összesen mintegy 30 millió hordó olaj esett ki az amerikai piacról, ami a mexikói-öböli kutak éves kitermelésének mintegy 5 százalékát tette ki. Az USA teljes olaj- és gázszükségletének mintegy 25 százalékát adó Mexikói-öböl kapacitásának 60 százaléka teljesen leállt. A katasztrófa miatt az olaj hordónkénti világpiaci ára ideiglenesen átlépte a 70 dollárt is.
...és megérkezett Katrina
„Nem kockáztatunk, mindenkit evakuálunk” – kommentálta szeptember végén David Nicholas, a British Petrol (BP) londoni szóvivője azt a hírt, hogy a Rita hurrikán Texas felé vette az irányt. A BP számára a két katasztrófa miatti veszteség meghaladta a 700 millió dollárt, és háromszázezer hordónyival csökkentette a napi olajtermelést. Hasonló nagyságú veszteségekről számolt be a többi olajtársaság is. A Valero, amely az USA legnagyobb olajfinomítóját üzemelteti Houston mellett, napi 378 ezer hordós kiesést könyvelhetett el. A károk nagy része abból fakadt, hogy a kiáradt Mississippi elöntötte a térség finomítóinak 60 százalékát, de jelentős veszteség származott a csővezetékek meghibásodásából is. A 250 kilométeres sebességgel száguldó Katrina elsodort 21 tengeri platformokon lévő finomítót, és 20 olajfúró tornyot megrongált. Az épen maradt szárazföldi finomítókba az olajat közúton, illetve vasúton szállították a kikötőkből, ami óriási többletköltségeket okozott. Volt olyan nap, amikor a Katrina hurrikán miatt a Mexikói-öböl finomítókapacitásának 91 százalékát, míg a gázkitermelés 83 százalékát kellett leállítani – beleértve a kikötők ideiglenes bezárását is.
Az USA tizenkét legnagyobb kikötőjéből öt található a katasztrófa sújtotta régióban. Közülük is az egyik leghatalmasabb a napi 1,2 millió hordós kapacitással rendelkező Louisiana Offshore Oil Port (LOOP), amely egyedül képes óriás olajtankerek fogadására. A kikötő a vízszint megemelkedése miatt több napra leállt, és jelentős károk keletkeztek az infrastruktúrában is. Louisiana állam Transzport Bizottságának legfrissebb jelentése szerint csak a kikötőben esett kár – amelyben benne van a kieső termelés, a munkabérköltségek – elérte az 1,85 millió dollárt. Az óriási pusztításra jellemző, hogy három héttel a Katrina megjelenése után a Mexikói-öbölben az olajkutak 55,84 százaléka még mindig állt. Bár az olajkészletek szeptember végi felszabadítása segített, a piacon nem az olaj-, hanem a benzinhiány repítette az amerikai üzemanyagárakat gallononként három dollár (literenként 150 forint) közelébe.
A gazdasági hatások
Róbel Gábor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa szerint egyelőre nehéz megbecsülni, hogy az USA gazdasági növekedését mennyire vetette vissza a katasztrófa. „Az biztosnak látszik, hogy az Egyesült Államok 500 ezer milliárd dollár értékű gazdaságát a maximálisan 150 milliárd dollár kárértékű pusztítás nem rengeti meg hosszú távon” – közölte a szakértő. A hurrikán negatív gazdasági hatásait ugyanakkor nehéz felmérni, mert a pusztítás hatása rendkívül sokrétű: a leállás miatti termeléskiesés, a károk helyreállítása, a benzinhiány miatti másodlagos hatások, a biztosítási szektor hirtelen kiadásnövekedése, vagy az olajpapírok zuhanása mind befolyásolják a végösszeget. Az mindenesetre tény: az Egyesült Államok feldolgozóipari beszerzői menedzserindexe szeptemberben 59,4 pontra nőtt az augusztusi 53,6 pontról. Elemzők arra számítottak, hogy a mutató 52 pontra csökken a Katrina és a Rita hurrikánnak a gazdaságra gyakorolt káros hatásai miatt. A szeptemberi adat viszont arra utal, hogy a feldolgozóiparban sikerült leküzdeni a hurrikánok miatt bekövetkezett olajár-emelkedés negatív hatását.
Veszélyes üzem
Róbel szerint a hurrikánpusztítások ismét megmutatták, hogy az olajipar nagyon sebezhető ágazat, mert ki van téve a hirtelen áremelkedéseknek és -csökkenéseknek. A szakértő szerint az amerikai olajipar szempontjából a legjelentősebb kihívást a finomítók újjáépítése jelenti. – Amerikában elsősorban azért kevés a finomító, mert meglehetősen környezetkárosító és veszélyes üzemről van szó. Nehezebb hozzá megszerezni az engedélyeket, mint egy atomerőműhöz. Nem véletlen, hogy ezek az üzemek a legszegényebb déli tagállamokba tömörültek – véli a szakértő. Ráadásul az 1990-es évek végéig finomítót működtetni nem volt nagy üzlet: a megtérülés 10 százalék alatti volt, így keveseknek jutott eszébe, hogy ebbe az üzletágba ruházzon be.
Mit hoz a jövő?
A kilátásokról szólva a szakértő elmondta: az olaj világszintű termelése az év végéig nőhet, ami valamennyire szélesítheti a kereslet és a termelők maximális kapacitása közötti nagyon szűk rést. Viszont az ázsiai piac kereslete nem fog jelentősen lanyhulni, így elképzelhető, hogy az árak, bár lassuló ütemben, de tovább növekszenek. Az előrejelzések szerint az olaj világpiaci ára elérheti a 80–100 dollárt.
