Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kedd délutánig jelentős hozamemelkedés jellemezte a magyar állampapírpiacot, különösen pedig a hároméves papírok szegmensét, melynek irányadó (2007F) hozama ekkorra megközelítette a 11 százalékot. A 11,5 százalékon lévő jegybanki irányadó kamatlábat figyelembe véve ezek a szintek azt jelentették, hogy a piaci szereplők kamatcsökkentési várakozásai jelentősen mérséklődtek: az év végéig már csupán 0,75 százalékpontos kamatmérséklést áraztak be.
A hároméves papírok egyébként a többinél is többet szenvedtek a csütörtökön megrendezett aukció kínálatnövelő hatása miatt, amelyen 50 milliárd forintnyi új, 2007-ben lejáró kötvényt kívánt értékesíteni a kincstár. A befektetők ugyanis attól féltek, hogy az aukció nem kelt majd megfelelő érdeklődést, ami az árakat még lejjebb nyomja. Az alapvetően pesszimista hangulat persze nem volt előzmények nélküli, a korábbi kedvezőtlen makrogazdasági adatokat - az óriási (igaz, az EU-csatlakozás által is befolyásolt) áprilisi külkereskedelmi és folyófizetésimérleg-hiányt, a költségvetési deficit várható túllépését és a kedvezőtlenebb májusi inflációs adatokat - emésztette a piac. A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa a fejleményeket hétfői ülésén a következő nem túl optimista mondattal foglalta össze: „Összességében mind a költségvetési, mind a külső egyensúlyi folyamatokkal kapcsolatos piaci bizonytalanság növekedett, amit a hosszú állampapírhozamok emelkedése is tükröz.”
Mivel az egyensúlyi problémák költségvetési kiigazítás hiányában nem fognak megoldódni, a befektetők alapvetően két, kötvénypiaci szempontból negatív forgatókönyvre számíthattak (számíthatnak). Az első verzió az, hogy a forint leértékelődik, ami a hazai infláció emelkedését okozza, a bérek vásárlóerejét és az importkeresletet csökkentve. Ez a folyamat a Bokros-csomaghoz hasonló hatások mellett zajlana le, ami akár néhány éves időutazást is eredményezhetne a múltba az infláció és a hozamszintek tekintetében.
A másik verzió sem különb, ez azzal számol, hogy a jegybank továbbra is fenntartja inflációs célkitűzését, tehát a forintra irányuló leértékelődési nyomást a magas forintkamatszinttel (esetleg emelésével) tartaná fent. Ez a szcenárió nagyon hasonlít a jelenlegi helyzethez, a lényeg az, hogy a költségvetés hogyan reagál az emelkedő kamatkiadásokra. Ha „alacsony kamatozású” devizaadósság kibocsátásával - a tényekkel való szembenézés elkerülésével -, akkor az előbb-utóbb kockázati besorolásunk romlásához és ezzel az első verzióhoz vezetne, hiszen a magas kamattal sem lehet a végtelenségig itt tartani a befektetőket.
Ha azonban a költségvetést a kamatköltségek emelkedése inkább takarékosabb működésre sarkallná, a helyzet megoldódhatna. A kiadáscsökkentés rövid távon a fogyasztás visszaeséséhez vezetne (éppen erre lenne szükség) a létszámleépítések és az adókedvezmények megszüntetése miatt. Középtávon azonban a képzett munkaerő megjelenése a piacon, valamint az állami szerepvállalás csökkenése magasabb gazdasági növekedéshez vezetne.
Mindezek után már talán senkinek sem meglepő, hogy a korábbi agresszív kamatcsökkentési jóslatok lassan elpárologtak, hiszen - mint ahogyan az Európai Unió múlt heti elemzése is megállapította - eddig semmi jel nem utal arra, hogy a kormány elszánta volna magát a költségvetési deficit csökkentésére.
A múlt heti történésekhez persze hozzátartozik az is, hogy a hároméves papírok csütörtöki aukciója végül a korábbi félelmek ellenére sikeresen zárult - a jelentősen megemelkedett hozamoknak köszönhetően. A koncentrált vásárlói érdeklődés megjelenése, valamint a nemzetközi kötvénypiacokon jelenleg éppen tapasztalható hozamcsökkenési trend a piacon a hét végére jó hangulatot teremtett, ami a hozamok 20-30 bázispontos korrekcióját okozta. Összességében azonban a fundamentális helyzet nem sokat változott, s addig nem is fog, amíg a költségvetési fordulat be nem következik.
