A gazdasági válság ma már sokkal több, mint pénzügyi válság − demográfiai, társadalmi, egészségügyi válság is és főként Európa válsága − mondta pénteken a Nézőpont Intézet konferenciáján Mikola István, az OECD nagykövete. A válságnak népegészségügyi hatásai is voltak: miközben emelkedett az öngyilkosságok vagy a mentális betegségek száma, addig csökkent egyebek között a közúti baleseteké. Az év elején Oslóban tartott konferenciát a WHO európai régiója, amelynek fő témája volt a gazdasági válság hatása az egészségre és az egészségügyi rendszerekre. Az ESKI összefoglalója szerint a válság ugyanis nagyban érintette az egészségügyi rendszereket, hiszen jelentős forráselvonásokat szenvedtek el, szintén hasonlóan jártak a jóléti és szociális rendszerek, így sokszor azok kerültek rosszabb helyzetbe, akik társadalmi helyzetük miatt amúgy is az egészségileg veszélyeztetettebb kategóriába tartoznak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem megfelelő megszorítások az egészségügyi szektorban a helyzetet súlyosbítják. Gazdasági válság idején a mentális egészség a legtörékenyebb.
Az Európai Unióban − főleg a 2004 után csatlakozott tagállamokban − megnövekedett az öngyilkosságok száma a 65 év alattiak körében, ugyanakkor egyes országokban emelkedett a szívinfarktusos eseteké. A növekvő munkanélküliség miatti jövedelemcsökkenés fokozta a dohányzás és alkoholfogyasztás szintjét. Görögországban a HIV-fertőzések jelentős emelkedése volt tapasztalható az intravénás kábítószer-használók körében, ami egybeesik a tűcsereprogram finanszírozásának jelentős visszaesésével. Görögországban 2008−2010 között a csecsemőhalandóság hosszú távú csökkenése szintén megfordult és azonos időszakban 32 százalékkal nőtt a halva születettek száma. A recesszió hatással volt a közúti közlekedési balesetek miatti halálesetekre is, amelyek számában a zsugorodó autóhasználat következtében általában csökkenés mutatkozott.
Számos ország tett erőfeszítéseket azért, hogy a közfinanszírozott szolgáltatások árainak csökkentésével − például a gyógyszerek árának mérséklésével − tompítsák a kedvezőtlen hatásokat, illetve ezzel is segítsék a szükséges szolgáltatások elérését. Más változtatások − mint például az intézménybezárások, a személyzet és a nyitvatartási idő csökkentése vagy a magasabb co-payment díjak − ellentétesen hatottak. A szükséges ellátáshoz való időben történő hozzáférés akadályai a jelek szerint hosszabb távon magasabb pénzügyi és humán kiadásokat eredményeznek, és a kedvezőtlen hatások következtében nőhet például az amputációk, vakság, veseelégtelenség kockázata, illetve a cukorbetegek vagy az öngyilkosságok száma a mentális betegek körében.
Szerző: Molnár Barbara
