A GfK-csoport nemrégiben publikált vásárlóerő-jelentésében az európai országokat vette górcső alá. Az adatok arról tanúskodnak, hogy a magyar piac elveszítette gazdasági attraktivitását. Talán először a gazdaság történetében Horvátország megelőzi hazánkat és Montenegró is szorosan a nyomunkban van. Az egyébként jelentős politikai és üzleti ambíciókkal bíró Törökország szintén előbbre került ezen a listán (42,3 százalék). A vásárlóerő a bruttó hazai termék fogalmától annyiban különbözik, hogy közvetlenebbül kapcsolódik a kiskereskedelem és a fogyasztás világához. Márpedig az utóbbi, a fogyasztás megizmosodása lehet(ne) gazdasági problémáink megoldásának egy lényeges mozgatórugója. Miután a beruházások és az export jelenleg nem képesek a növekedésnek táptalajt adni − és ha igen, akkor is lanyhuló ütemben −, ezért a belső fogyasztás háztartásokra háruló szegmensében bízhatnánk. A feltételes mód azonban többszörösen is indokolt.
Egyrészt vannak olyan elemzői vélemények, miszerint 2014-ben a fogyasztás a 2003-as szintet produkálja majd. Válság ide, válság oda, ez mindenképpen üzenetértékű és valódi problematikája gazdaságunknak. Másrészt előttünk áll a 2013-as év, amelyhez sokan fűznek az üzletmenet stabilizálását célzó reményeket. Sem a mértékadó hazai források, sem a nemzetközi véleményformáló szereplők nem támasztják alá a vásárlások növekvő trendjét. Értelemszerűen nem az inflációvezérelt piaci folyamatokra gondolok. A piacgazdaság sine qua non-ja a bővülő árupiac, a csaknem hatszázalékos áremelkedés által hajtott forgalombővülés (a piacok értékben mért elmozdulása) viszont csak talmi csillogás a vállalatok menedzsmentje számára (mármint remélem, hogy ezzel ők is tisztában vannak). A szolgáltatáspiacokon például nem nagyon van példa az inflációs hatások kivédésére, ezeken folyamatosan erodálódnak a bevételek.
Ha valakit a még közelebbi kilátások érdekelnek, érdemes a karácsonyi időszakot megvizsgálnunk. Vannak olyan jószágok, alapvetően a tartós fogyasztási cikkek kategóriái, de sok napi cikk is, amelyek éves forgalmuknak harmadát, negyven százalékát ilyenkor realizálják. Tavaly év végén váratlanul jól teljesített a kiskereskedelmi szektor, mármint az év többi részéhez képest. Számomra kérdéses, hogy idén meg lehet-e ismételni ezt a teljesítményt (amely azonban nem volt túl fényes). A múlt évben a magán-nyugdíjpénztári rendszer radikális átalakításából eredő hozamok − ha kismértékben is, de − kiegészítő forrásként jelentek meg a családok pénztárcájában. Most azonban nem ismerek ilyen hatást vagy várható lépést. Továbbá figyelembe kell vennünk a fogyasztói bizalom és a vásárlási szándékot jelző indikátor igen alacsony szintjét. Mindez kevés jóval kecsegtet minket a vásárlások szempontjából.
És persze azt se feledjük, hogy a módosabb családok is visszafogják költéseiket, jobban átgondolják, mire adnak ki. A következő időszak továbbra is nehéz lesz a háztartások fogyasztására alapozó iparágaknak. Márpedig nem nagyon van olyan ágazat, ami végső soron nem a lakossági kereslet − makrogazdaság által determinált − lehetőségeinek van kitéve. A telet váró gyerekek már a tavalyi hónak is örülnének.
Kozák Ákos, a GfK Piackutató Intézet ügyvezető igazgatója